Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Domján Gábor: Oblomov, A vers (versek)
DÓMJÁN GÁBOR Oblomov A pofáját zászlókba göngyölt város már nem dühösít. Szalonok, színház, fecsegjen nélkülem. Itt van Alekszejev hű, mindent tudó barátom, ha unatkozom, itt marad velem. Beszélgetek a múltról magamban. Nyírfaliget-csönddel babrálok. Romos udvar, parasztok arca lengik a lassú, foszló táncot. S lovaké, akik pontos álmokért vádiratot tiportak a földre s most selyem-lobogással irány a Tejút! A mennybolti seregbe . .. Megyek én is, Oblomov, akit az idő kinőtt magának. Alámhintázik a Hold. Mintha Teréza gömbölyű könyöke fénylene. VÉRTESI PÉTER: TAVASZVÁRAS 524
/
