Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Páskándi Géza: A Kék fény - avagy a vonatkoztatás lengései (játék)
FIŰ: Nekem ismerős. Neked? (Megböki a leányt.) LEÁNY: Hagyd már abba, azt mondom: hagyd abba! (Fenyegető.) BEMONDÓ: Egy nagy és szögletes, tehát férfi öngyújtót. (Leltározó hang.) LEÁNY: Most tülekedj! BEMONDÓ: Egy borotválkozó Fa- bulont. LEÁNY: Fabulon — a szőre tőre, miközben a bőre őre! FIŰ (bokánrúgja): Hallgass! LEÁNY: Jaj, meghalok! APA: Mit csináltok ott! Azonnal abbahagyni! Azonnal abbahagyni! BEMONDÓ: Ez a Fabulon különösen érdekes. LEÁNY: Nekem mondja? FIŰ: Ha nem fogod be azonnal a pofádat én, én ... APA: Csend legyen! Csend legyen! Csend legyen! (Veri a szék karfáját.) ANYA: Szent ég, mekkora erő van a karjában! Űj oldaladról ismerlek meg, kedvesem! BEMONDÓ: Azért érdekes, mert nem messze tőle, egy frissen vásárolt borotvaszappant is találtak. Ha már most a gyilkos Fabulont használ, miért vásárolt mégis borotvaszappant és fordítva. Vagy megtévesztés volna az egész? Egyelőre a sötétben tapogatózunk, de már mind biztatóbb és élesebb, mi több, egyre vakítóbb a fény e roppant kusza, homályos ügyben. (Kis szünet.) Kedves hallgatóink, összegezzük tehát a talált bűnjeleket. Ismételjük, véssék be, mondják utánam, jegyezzék meg: egy konyhakés (apró szünetekkel), csavarhúzó, hónapos retek, kötőtű, férfi öngyújtó, férfi Fabulon, borotvaszappan. A Fabulonról és a borotvaszappanról szintén megjegyezhetjük, hogy bárki elveszíthette, akár egy feleség is, aki férjének ajándékba vette. Feltehetőleg. APA: Hát persze! Nem igaz? ANYA (felugrik): Fejezd be! Fejezd be! APA (felhergelődve a másik hangjától, a készülék, a bemondó felé): Ö fejezze be! ű! Csak ne gyanúsít- gasson! Az a világ elmúlt! Nem mondom, hogy ma született bárányok voltunk mindig, minden esetben, de mégis! Én honpolgár vagyok! Mi az, hogy konyhakés, mi az, hogy Fabulon, mi az, hogy csavarhúzó! Retek! Hahaha! Retke mindenkinek van! A retek mindenkié! Konyhakése az egész országnak van! Ez nem olyan, mint a Pandóra szelencéje, amely csak Pandóráé! Nem olyan mint az Achillész sarka, amely csak az Achilleszé! Borotvaszappana mindenkinek van és ugyanaz a márka! Hát akkor fejezze be! Ezek nem támpontok! öngyújtó, ahh, öngyújtó! Minden második férfinak ilyen van! Kötőtű — minden harmadik nőnek ilyen van. Ha valamennyien ugyanazokat a tárgyakat használjátok, egérutat adtok a gyilkosnak! Az ipar azzal, hogy nem biztosít kellő választékot — a gyilkosok kezére játszik! Megszűnik az egyéniség. Az ipar cinkos! Az ipar bűntárs! Fejezze be! (Kifullad.) (Kis csend.) ANYA (szinte nyugodtan): Csillapodj le. Ne félj, nem árulunk el. (Döbbent csend.) APA: Engem? Mit gondolsz, kinek az érdekében beszéltem. (Bólogat, merően nézi.) ANYA: Segítsééég! Megőrült! (Haját tépi, veri magát a székhez. Apa, fiú és lány lefogják): Jaj, istenem! Mit akartok tőlem? (Elalél.) APA (gyermekeihez): Többet nem fogom engedni, hogy nézze a Kék fényt. 487
