Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Ipari forma-életforma
bemutatni néhány válogatott, pozitív példán, hogyan értékeljük a szakma feladatait a tárgy- és környezetalakításbai.. Ez Soltész Gyurka és Borz Kováts ötlete volt. Ök kértek meg, segítenék nekik: a bemutató koncepciójának kialakításában a kollekció összeállításában... 1972-ben fél éves munkával készült el az anyag. Tíz magyar tervező munkáját szedtük össze a sorozatgyártásra szánt különféle használati tárgyakból és Magyar design — 10 kísérlet címmel meg is nyílt a kiállítás. A megnyitón népes szakmabeli társaságban nyílt vitát kezdeményeztünk a designról és a hozzá kapcsolódó kérdésekről. Ehhez kapcsolódott Bereczky Lóránd az akkoriban megújult Művészet hasábjain, amikor is a Fészek-kiállítás tapasztalataiból kiindulva igyekezett megfogalmazni a formatervezéssel kapcsolatos általános nézeteit. Hangsúlyozta a tárgytervező új szerepkörét a tárgykultúra alakításának folyamatában, nem kizárólagos esztétikai voltát, a valóságos társadalmi igény összefüggését a környezet fejlettségi szintjével, a szükségletek kielégítésének olyan módját, amely a fejlődés mozzanatait is magában foglalja stb. Azt gondolom, hogy ez a kiállítás és az általa kiváltott eszmecsere meggyorsította a magyar design fejlődését, fejlesztését és a megfelelő intézményrendszer kialakításához is hozzájárult. E törekvések nyomán 1975- ben kormányrendelet született, amely jelentősen kibővítette a formatervezés lehetőségeit. — 1972-ben vágtatok bele abba a kísérletbe, amely a házgyári konyha szükségleteit, meglévő edény és tárgyválasztékát vette tüzetes vizsgálat alá. Milyen célokkal, elképzelésekkel indítottátok el ezt a „konyhaszagú” vállalkozást? — A Fészek-kiállítás kapcsán kiderült, hogy meglehetősen nehéz egységes álláspontra jutni a szakmában, ha ezekről a kérdésekről van szó. Ügy látszott, hogy a tervezők többsége is nehezen talál rá saját, személyes feladataira, amelyek a környezetalakítás humánus problémáinak megoldásából adódnak, és ugyanolyan nagy a tanácstalanság a tervezésben rejlő reális lehetőségek megítélésében. Ezért gondoltunk arra, hogy megpróbálunk konkrét tervezési program formájában valamiféle mintát készíteni. Ez részint lehetővé tenné, hogy mi magunk tapasztalatokat szerezzünk arra vonatkozóan, hogy elméleti elképzeléseinket miként igazolja vissza a gyakorlat, részint demonstrációnak is szántuk ezt annak bizonyítására, hogy tudatos, ösz- szehangolt szisztematikus tervezéssel milyen eredmények érhetők el a tárgy- és környezetformálásban. — 1975-ben szinte kiszögezted „téziseidet” a magyar művészeti közélet kapujára. Az Ipari formák a háztartásban című cikkedre gondolok. Ebben igencsak radikális, újszerű eszmefuttatásokat találni. A formatervezés eredeti megközelítését jelenti az igény és szükségletkutatás szorgalmazása... Eszerint a tervezést meg kell előznie egy ilyenfajta tevékenységnek. Mi indokolja a szükségletek feltárásának elsőbbségét például a technológiai megoldások vagy a piac jelzéseivel szemben? — A formatervezés általában úgy jelenik meg a köztudatban, mint egy olyan tevékenység, ami a dolgok felszínével, külsőségeivel foglalkozik. A szakmabeliek és a hozzáértők előtt azonban világos, hogy a forma sokkal mélyebb összefüggéseket takar. Tehát, amikor egy termék formáját megadják, akkor az a tárgy és az ember kapcsolatának mindenféle vonatkozásait érinti. Lényegében föl akartuk hívni a figyelmet arra, hogy a forma alakítása nem elsősorban szellemes ötletek és jó ízlés dolga. Ha ténylegesen a tárgyi környezet minőségének javításán fáradozik a tervező, akkor tevékenységének éppen az a feltétele, hogy megbízható ismeretekkel rendelkezzen a tárgyak és formák iránt megnyilvánuló emberi szükségletekről, követelményekről. Azért kell, és azért szoktuk annyira hangsúlyozni a szükségletkutatás jelentőségét, mert Magyarországon a jelenlegi ipari és piaci állapotok következtében rendkívül hiányosak a fejlesztésben felhasználható információk. Számolni kell azzal, hogy az elmúlt két—három évtizedben „hiánygazdálkodást” folytattunk, aminek következtében a piacon minden áru elkelt. Ennélfogva sem az iparban, sem a kereskedelemben, sem a tervezésben nem halmozódott föl megbízható információ sem a tényleges szükségletekről sem a formai igényekről. Többnyire inkább találgatás, amit végzünk, semmint megalapozott tervezés. A fogyasztónak nincs tapasztalata, hogyan 458
