Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Ipari forma-életforma

keld bővebb áruválasztékból a saját szükségleteinek, ízlésének megfelelő termékeket kiszűrni, ezért rengeteg esetleges tényező befolyásolja döntésében. Kevés és elégtelen az, ha a piackutatás tradicionális módszereivel megkérdeztetjük, hogy a pöty- työs vagy a csíkos bögrét szeretik-e jobban? Sokkal mélyebben kellene vizsgálni ezeket a „lappangó” szükségleteket, a használati követelmények és az életmód változásaiból kiindulva, ha valóban egzakt információkat akarunk nyerni.

— Többször is elhangzott beszélgetésünk közben a „bűvös” szó: információ. Kevés van, több, mélyrehatóbb kell. Egyik cikkedben írtad: „ ... meg kell teremtenünk a tervezés szilárd információs bázisát”. Egyéb feltételek mellett csak ez biztosíthatja, „hogy a tervező megtűrt stilisztából a termelés nélkülözhetetlen láncszemévé, a környezet és az élet formáinak valóságos tervezőjévé váljon.” Vannak-e törekvések a tervezés ilyesfajta információellátásának biztosítására?

— A különböző bázisokon folyó életmódkutatások sok használható információt szolgáltattak a tervezés számára. Az építészeti- és tárgytervezés számára egyaránt. Valószínű, hogy ezeket a kutatásokat közelebb is lehetne hozni a tervezéshez. Ugyanakkor az utóbbi években, az áruválaszték bővülésével, mind több gyártó üzem is szükségét érzi annak, hogy a szükségletekről pontosabb képet kapjon. A bútoriparban például két—három nagyon jelentős vizsgálatot végeztek kifejezetten azzal a céllal, hogy a tervezéshez információt gyűjtsenek. Ezek mindenképpen bíztató jelek. A szerves és összehangolt kapcsolat azonban ma még hiányzik a kutató intézmények és a tárgytervezés között.

— A szakirodalmat böngészve felmerülhet egy kérdés: van magyar ipari bázis, ipari háttér és van formatervezői kapacitás... A kettő közti érdekellentétek állandó „csemegéi” a sajtónak. Neveket is sorolhatnék, tervezőket, akik végül külföldön valósították meg elképzeléseiket. Király József, Kányák Zsófia és mások.

— Érzésem szerint a konfliktus nem az ipari bázis és a tervezői kapacitás között van. Inkább arról van szó, hogy nehezen talál egymásra az ipar és a tervezés, de ennek messzire nyúló hagyományai vannak Magyarországon. Az iparban ma még hiányzik a közvetlen érdekeltség — vagy legalábbis késik ennek az érdekeltségnek a feismerése. Emellett a formatervezés igen erős képzőművészeti beállítódással, indíttatással indult nálunk, miközben rendkívül sokat változtak a feladatok. Az iparvállalatok néha rossz tapasztalatokat szereztek tervezőkről, a tervezők viszont. Azt hiszem, a konfliktus másik sarkalatos pontja megrendelő tájékozatlansága. A vállalatok, ipari vezetőK nem tudják pontosan, mit kaphatnak a tervezőtől, sokszor nagyon ellentétes elképzelések alapján indul egy munkaprogram. Nyilvánvaló, hogy a tervezők nem egyformán felkészültek a mai ipari forma-problémák megoldására. A főiskola is csak az utolsó tiz évben állt át az ipar szükségleteinek megfelelő tervezőképzésre.

— A hazai ipari formatervezés paradoxonjának látszik a következő körülmény: az exportképes vállalatok jórészt külföldi piacon értékesítik termékeiket. Tehát a tervezőknek is az ottani szintet kell „megcélozniuk”. A hazai piacra szánt termékek esetében erre nem mindig kap ösztönzést.

— Több kérdés fonódik itt össze. Tény, hogy egyes iparvállalatok a fejlesztésben nem az itthoni szükségleteket veszik alapul, hanem különböző külhoni szükségleteknek, elvárásoknak, megrendeléseknek igyekeznek eleget tenni. Egy olyan országban, ahol a külkereskedelem a nemzeti jövedelem egyik legjelentősebb forrása, ez elkerülhetetlen. Emiatt természetes, hogy sok kooperációs szerződést kötünk, licen- ceket vásárolunk, s ezek elsődlegesen nyilván nem a hazai szükségletek „lefedését” szolgálják. De az ilyen termékek egy része megjelenik a hazai piacon is, hogy gazdaságos sorozatokat lehessen elérni. Ugyanakkor különböző iparágakban különbözőképpen merülnek fel ezek a kérdések. Másként a háztartási eszközök, edények, felszerelések esetében és megint másként a termelőeszközök megszerkesztésekor. A szerszámgépek kialakításánál valamiféle sajátos „hazai szempontok” érvényesítése sokkal kevésbé lényeges, mint a háztartási edények esetében, amiknek formavilágát na459