Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete

zett tömegű naprendszert égitestek ilyen

„nem-lineáris” — tehát sik — ábrázolatban is mutathatók. Itt a C-ciklusú Szinusz heliakus (Nappal egyidejű) keléséről nem lehet sző, mert a H—H ciklusú Nappal nemcsak egybeesett — mint minden nem naprendszeri külső, ez is —, de ebben az önmagában zárult rendszerben a belső situ az „örök most”. A kifordított heliocentrikus — helio-határú, regionálisan zárt — rendszerben, e „harmonikus UFO-kozmoszban” — Amon-Ré adhatna rá postfestumstadti pecsétet? — a „többi stimmel”, legfeljebb némely égitestből tízszer illetve százszor annyi van, ami az ábrázolásban kifejezett maximális „égitesttöbblet”, ha a két legnagyobb hiányzik, ha pedig van, akkor is, s annak a „haszna”, aki ezt az ábrázolást elhiszi. Így is lehet játszani. (Megjegyezzük, hogy a „de Sitter-i kozmosz”-nak, illetve a „Harmonikus UFO-kozmosznak” a „Fi- nomstruktúraállandója” is képzelhető, de ennek megmutatásától itt eltekintünk.)

25. MEM 1. köt. 102—104. 1.

26. Hésziódosz: Munkák és napok, 48, 50—52. (Sarkadi János, i. m. 97. 1.)

27. Ágh Attila: A marxi történetfilozófia kialakulása. Akadémiai, Bp. 1975. 10. 1.

28. Homérosz: Iliász, II. 23—34. (Homérosz: Iliász. Odüsszeia. Homéroszi költemények. Magyar HeUkon, 1967. 24. 1.)

29. MÉM 34. köt. Bp. 1975. 509. 1.)

30. Ágh Attila: A marxi történetfilozőfia kialakulása, Akadémiai, Bp. 1975. 213. I.

31. Milyen érvényességi körű vajon Althusser

egyik Hegel-szemináriumon kifejtett hipotézise, s közelebbről az, hogy „A filozófia látszólag a legtudatosabb beszéd, valójában pedig a tndattSlan beszéde”? — amint azt a Valóság recenzense közvetíti (Valóság, 1973. (11. 114. 1.). A „nem tudják, de teszik” marxi megállapításnak a filozófusokra is való kiterjesztettsége ez? Kívánhatunk-e mást ekkor, mint azt, hogy kedves mindannyiójunkat érjen el a székely-magyar pusztakamarási jókívánság: „O, verjen meg a napsütés”?!

32. Marx: A démokritoszi és epikuroszi természetfilozófia különbsége. Bp. 1969. 66— 69. 1. — A „tulajdonképpeni filozófián” Engels (is) logikát, formális logikát, dialektikus logikát, metafizikát stb. értett, s nem véletlen, hogy ez akkor vetődött igy fel, amikor arra készült, hogy ,ellássa ennek az unalmas Dührlngnek a baját’ (Vö. MÉM 34. köt. Bp. 1975. 15. 1.); bár Engels már az 1873. május 23-i Marxhoz írt levelében felveti „A természet dialektikája” alapgondolatát, azt, hogy a dialektika érvényességét a társadalomtotalitásról kiterjessze a természettotalitásra: „Ma reggel az ágyban a következő dialektikai dolog ötlött eszembe a természettudományokról: A természettudomány tárgya a mozgó anyag, a testek... stb.” Marx válaszlevele is ismert.

33. MÉM 4. köt. Bp. 1959. 438. 1. és 340., 266. jegyzetek.

34. MEM 1. köt. Bp. 1957. 107. 1. és 108—109.1.

450