Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete
Lényeglátóbb ennél maga „a görbeeszű Prométheus” sem lehetett. Tudvalévő, hogy Zeus „elrejté a tüzet, de derék fia lapátosnak bölcs Zeustól ellopva lehozta az emberi nemnek, dugva husáng szárába, kijátszva a mennyköves istent”26. {Ágh Attila A marxi történetfilozófia kialakulásában így fogalmaz: „A marxi filozófia is úgy kezdődik, mint a filozófiatörténet a görögöknél — azaz a kifejtés tárgya és műfaja rokon —, szimbolikus alakok lépnek színre, konkrét, művészileg megformált képmásokban fogalmazódnak meg a filozófiai alaptételek és nem absztrakt tézisek rendszereként, ahogy maga Prométheusz is a művészet és a filozófia határán áll a fiatal Marx filozófiai eposzában”27. Volt-e lehozni való az új Hérétől? Hegel a totalitáslogikája alkalmazásával feltálalta s feltálalta újként az eszmejogot, mely arra az eszmére lesz objektiven poentirozható, amelynek közössége erősen poentirozza önmagát, miáltal alkalmas arra, hogy ezt totalitáslogikával „szentesítse” avagy fordítva, hogy az eszköz szentesítse a célt, miképpen azt éppen Hegel csinálta a totalitáslogikája elméleti alkalmazásával, például a világtörténet-filozófiájában. („Az üzleti trükköknek a legkülönbözőbb formái vannak — elmélkedett egy társaságban James Rothschild. — Az első változat, mikor az ember féltékenyen őrzi saját terveinek titkát, és igyekszik behatolni a másokéba. A második már nehezebb: teljes hitelességgel hamis tervek látszatát kell kelteni. A harmadik: őszintén feltárni, hogy mit akar csinálni az ember, de úgy, hogy senki se higgye el. Kis szünet után hozzátette: — Szerintem ez a harmadik módszer a legjobb. Legalábbis én mindig ezt szoktam alkalmazni”. Természetesen, ez csak anekdota, „a történet- írás törpéje”, ahogyan Békés István nevezte, s e kis történet is az ő gyűjtéséből való). A hegeli világtörténet-filozófia „a germán világ ,Iliásza’.” Költői báj nélkül való, de már világméretűén nyomasztó, sötét kicsengésű. Illő, hogy megtekintsük a homéroszi eredetiből is a közben lepergett majd háromezer év homo sapiensein desztillált palimpszesztusnak, az új „bölcsek kövé’*-nek egykor időmértékesen, haxameterben szavalt s énekelt lényegét, — hála költő-műfordítóinknak, (jelesül itt Devecseri Gábornak,) anyanyelvűnk művelőinek, magyarul: ,Lónevelő, harcban-kitűnő Átreusz fia, alszol? Végig az éjt a tanácsbeli férfiú át ne aludja, az, kire rá van bízva a nép, kinek oly sok a gondja. Hallgasd csak szavamat: Zeusnak vagyok én híradója; tudd meg: a távolból is ügyel rád, szán is erősen. Elrendelte: a fürtös akhájt fegyverbe hivassad, mind az egész sereget: mert most veheted be a frászok szélesutu várát: nincs már két terve az égi elnemenyészöknek: Héré valamennyit esengve meghajlította, s vész csap le a trójaiakra Zeustól: ezt őrizd elmédben, s el ne ragadjon majd a feledés azután, hogy a mézízű álom elenged.’29 Mondható-e, hogy 1842. augusztusában Marx még nem vette észre — s így szeptember végén, meg október közepén ne tudta volna —, hogy az „a porosz Landrecht’’, mely „éppen ,ennek a Wolffnak’ a filozófiai iskolájából... eredt” (Christian Wolfféból így, aki a „Logika, avagy Ésszerű gondolatok az emberi értelem erejéről” című, 1712-ben megjelent munkájában a skolasztikus-metafizikus teleologizmusát — az egyetemességnek, a totalitásnak a formális logika ellentmondás-törvényére redukált dedukcionista s a korabeli természettudományos eredményekkel is „igazolt”, precízen kimunkált hitét — a német felvilágosult abszolutizmusra poentirozza, annak apoteózisa), az máris a „legújabb filozófia” által is védett, tehát azon filozófia által is védett, amely ugyancsak „az egésznek eszméjéből konstruál”-t, így megalkotott, s éppen ezért „az egész”nek földi konstruálására való? S mondható-e, hogy Marx ekkor még nem tudta, hogy ez a legújabb filozófia” éppen a hegeli? Sapienti sat. 441
