Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete

sának csúcspontja Periklész idejére, külső virágzásának csúcspontja Sándor idejére esik” az emlékező szeszélyével lássuk a négy bekezdésnyi végszót:

„Akárhogyan válaszoltok is a dilemmára, el kell ismernetek, hogy az államot nem a vallásból, hanem a szabadság ésszerűségéből kiindulva kell megalkotni. Csak teljesen tudatlan ember állíthatja azt, hogy ez az elmélet, az állam fogalmának önállósítása a legújabb filozófusok pillanatnyi ötlete. — A filozófia semmi olyat nem tett a politikában, amit a fizika, a matematika, az orvostudomány, vagyis bármely tudomány nem tett a maga szféráján belül. Verulami Bacon a teológikus fizikát istennek szentelt szűznek mondotta, aki terméketlen, felszabadította a fizikát a teológia alól és — az termékennyé lett. Ahogy az orvostól nem kérdezitek, hogy hívő-e, nem kell azt kérdeznetek a politikustól sem. Közvetlenül Kopernikusz nagy felfedezése — az igazi naprendszer24 felfedezése — előtt és utána egyszersmind felfedezték az állam gravitációs törvényét is, arra a következtetésre jutva, hogy az állam nehéz- kedése magában az államban rejlik, és ahogy a különböző európai kormányok az első gyakorlati felszínességgel igyekeztek ezt az eredményt az államok egyensúlyának rendszerében alkalmazni, úgy kezdte korábban Machiavelli, Campanel- la, később Hobbes, Spinoza, Hugo Grotius, le egészen Rousseau-ig, Fichtéig, Hegelig, az államot emberi szemmel nézni és természeti törvényeit az észből és a tapasztalatból, nem pedig a teológiából levezetni, mint ahogy Kopernikuszt sem zavarta, hogy Józsué megállást parancsolt a napnak Gibeonban és a Holdnak Ajalon völgyében. A legújabb filozófia csak folytatott egy olyan munkát, amelyet már Hérakleitosz és Arisztotelész elkezdett. Ti tehát nem a legújabb filozófia ésszerűsége ellen polemizáltok, hanem az észnek a mindig új filozófiája ellen. Persze, a tudatlanság, amely talán tegnap vagy tegnapelőtt a ’Rheinische’ vagy a ’Königsberger Zeitung’-ban lelte fel először az ősrégi állameszméket, ez a tudatlanság a történelem, eszméit egyes egyének egyik napról a másikra támadt ötleteinek tartják, mert nekik újak és egyik napról a másikra támadtak (— az én kiemelésem. BGy. —); nem veszi észre, hogy átveszi a Sorbonne ama doktorának régi szerepét, aki k ötéi ességéh ek tartotta, hogy Montesquieu ellen nyilvánosan vádat emeljen, amiért volt olyan frivol, hogy a politikai erényt, s nem a vallási erényt nyilvám'totta a legfőbb állami kvalitásnak, nem veszi észre, hogy átveszi ama Joachim Lange szerepét, aki denunciálta Wolffot, mert a predesztinációról szóló tam'tása a katonák szökését és ezzel a katonai fegyelem lazulását, s végül az állam felbomlását fogja előidézni; nem veszi észre végül, hogy a porosz Londrecht éppen ’ennek a Wolffnak” a filozófiai iskolájából, a francia Code Napóleon pedig nem az ótestamentumból, hanem Voltaire, Rousseau, Mirabeau, Montesquieu eszmeiskolájából és a francia forradalomból eredt. A tudatlanság démon, s attól tartunk, hogy még elég sok szomorú játékot fog színrehozni; joggal ábrázolták a legnagyobb görög költők a mükénéi és thébai ház rettenetes drámáiban a tudatlanságot mint tragikus végzetet. — A korábbi filozófus államtanítók azonban az ösztönökből, akár a becsvágy ösztönéből, akár a társas ösztönből, vagy akár az észből, de nem a társadalmi észből, hanem az egyéni észből konstruálták meg az államot, a legújabb filozófia eszmeibb és alaposabb nézete viszont az egésznek eszméjéből konstruálja. A legújabb filozófia szerint az állam az a nagy organizmus, amelyben a jogi, erkölcsi és politikai szabadságnak meg kell valósulnia, és az egyes állampolgár az állami törvényekben csak saját esze, az emberi ész természeti törvényeinek engedelmeskedik. Sapienti sat. (— Az én kiemeléseim. BGy. —) — Végezetül hadd forduljunk még egy filozófiái búcsúszóval a ’Kölnische Zeitung’-hoz. Ésszerű dolog volt tőle, hogy szert tett egy ’hajdani liberálisra. Az ember igen kényelmesen lehet egyszerre liberális és reakciós, csak annyi ügyesség kell ehhez, hogy mindig a közelmúlt liberálisaihoz forduljon, akik nem ismernek más dilemmát, mint a Vidoqét: ’fogoly vagy foglár’. Még ésszerűbb dolog volt, hogy a közelmúlt liberálisa a jelen liberálisa ellen hacolt. Pártok nélkül nincs fejlődés, szétválás nélkül nincs haladás. Reméljük, hogy a 179. szám vezércikkével a ,Kölnische Zeitung’ új érába lépett, a jellem érájába.”25

(„Talán álmodni?” — a Bradbury-kozmoszban? S vajon mit szólna ehhez egy „lényeglátó vén perui”?)

440