Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete
tolányinál, aki nemcsak a hívatlanoktól kapott szép szavainknak — „gyöngy”, „tükör”, „koporsó” meg a többi — örülhetett, de olyan szerencséje is volt, hogy a szép Kü-, csuknék is adhatott pont háromszázharminc csókot.) — Hegel felemás viszonya a nyugati kereszténységgel itt említendő meg, s azért tanulságos, mert ő egyszerre folytatta a katolikus egyház kritikáját — ezzel másokat ismétlőn a világtörténet-filozófiájában19 — s a német protestantizmus otthoni híveinek „Gemüt”-ös megnyerését, hiszen a hajlékony totalitáslogikáját, ezt az ezoterikus filozófiát nekik, „a germán világ” kiválasztottjainak szánta: Hegel „istenszekularizációja” maga a totalitáslogikája, az ezoterikus filozófiája volt, s ez ott „telepíthető” jól a fejekbe, gyanította a nagy logikus, ahol az ístenhit páli fordulata már újralebontott. S ahol eszméjének ,,a germán világ”-ban való kiteljesedését éppen az abszolút szekularizációra való vallási és állami szervezeti feltételek s mentalitás legkedvezőbb megléte miatt következteti, az éppen a „germanizálődott” Poroszország — „Így az új egyházat Poroszország képviseli, rá irányult és rá fog még irányulni a szabadság pillantása”20, írja, úgy bizony, s 1842-ben éppen Marx az, aki az ott történteket, mint azután is, erősen figyeli — ez az a Poroszország, melyet két év múlva majd gúnyos elnevezéssel illet a nevük eredete alapján — mert minden lehetséges szellemi eszközt felhasznál szemnyitó s fülvájó, gondolkodtató írásaiban a könyörtelen folyamatok ellen — abban a „Levelek”-ben, amelyekről majd Lenin állapítja meg, hogy „Marx a folyóiratban írt cikkeiben már mint forradalmár lép fel, aki ’minden fennálló kíméletlen bírálatát’ és különösen a fegyveres bírálatot hirdeti s szavával a tömegekhez és a proletariátushoz fordul”21. Hegel a katolicizmust s vele a franciákat, s az anglikánizmust meg a pragmatikus angolokat félre nem érthetően, s igen udvariasan lekezelte — (utóbbiaktól talán éppen azokat a világbirodalmi lendkerekeket irigyelte, melyek Newton törvényét oly hasznot hajtóan igazolták, előbbiektől pedig azt, amit 25 éves korában oly rajongóan látott meg bennük, s amit 1795. IV. 15-i Schellinghez írt levélében megfogalmazott, számunkra pedig Lukács György közvetített hatalmas könyvében, „A fiatal Heger’-ben22; s éppen a két oly fontosat „fordította át” „németre” az alkalmazható totalitáslogika objektív céltárgyaivá, és tudvalévő, hogy rendkívül sok múlik a lefordításon, azaz az újraalkotó átültetésen) — (Marx figyelme meg éppen e két nagy nép új mozgalma s annak okai felé fordul, ezt ötödik tanulmánya mutatja), mások meg számításba se jöttek nála, amint az a világtörténet-filozófiájából tudható, csupán csak a rómaiak utódai, az olaszok még, velük közös sorsot látva. Ilyen latinos is Hegelnél a germán-porosz szerelem. Vak s kancsal. Görbén lefele is néz az ezoterikus fenségességéből, s valami Objektív Szellem szócsöveként hiszi tévedhetetlennek magát. S mivel ilyesmi másutt se csoda, másutt s másként is van ám hatalmas észrevevés. „Mindig figyel valaki, aki kancsal” — írja József Attila. Erre a hegeli tekintésre még visz- szatérünk, mert Hegelt, mint totalitásdialektikus eszme jogfilozófust — anélkül, hogy hangsúlyozottan megnevezné — a negyedik nagy végszavában mutatja be Marx, 3 éppen e tanulmánya foglalkozik először az eszmejogú kormányakarat-kul tússzal s a vallási struktúráknak az állami hatalomhoz való viszonyával is. A NEGYEDIK A „tetralógia” klasszikus negyedikje 1842. június 29— július 4. között készült, s júliusban már meg is jelent a Rheinische Zeitungban. Mint valami új satyrdráma az új sa- tyrdrámáról, szól „A ’Kölnische Zeitung’179. számának vezércikke”— „Északon a sovány étkezések előtt exquisitum spirituosumokat (— ’válogatott szeszesitalokat. Spiritus a továbbiakban szellemet is jelent’, kapcsolódik hozzá a MEM-köteti Szerk. megj. —) szoktak felszolgáltatni a vendégeknek”2-1 —, s e brilliáns „háromcsillagos” tanulmány folytonégő petárda lesz a hegeli-pandorai Felhőkakukkvárban, az új Héré avagy Szép Heléna ezoterikus birodalmában, mert Európában a kakukk már régen a fészkére szállt. Szinte mondani sem kellene: a „háromcsillagban” rejtőzve ugyancsak a 24 éves Marx van, ő a „csillagokban bujdosó” abban a poroszos kozmoszban, amely nem szívleli az ilyen különbeket, az alullévő „agybirtokosokat”, felfelelőket. Ekkor még nem eldöntött, hogy Marx kié? s anélkül, hogy e tudománya aranymetszéséből további elemzésre kiragadnánk a korábban már citált mondatot: „Görögország belső virágzá439
