Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete
hát a felbomló közösség többségének Iszonytató perspektíva volt, s az primitíven bár, de igen hatékonyan, gyakorlatiasan, ősibben, a kényszerű méregpohárral visszaütött. A hiány karddal pótlása, a jobb-híján gyakorlat, a természetjogos szekularizáció közvetlensége, mely a „Ne zavard köreimet” féle magatartást vér- s velőbugyborékba fojtja. És mégis.) Értéke viszont felbecsülhetetlen a múltra rálátó utódok számára. Szókratész nem értette még, hogy hol a hiba, miért emeltek vádat ellene s ítélték el. Valójában a vádemelők s ítélkezők sem tudták. (Hegel sem?) Ilyen a „nem tudják, de teszik”. Az antik kétedkedtetés a görög dualizmusból ilyen kivezető utat keresett. A szókratészi én, a szókratészi természetes ész hátterében azonban abszolutizált eszmejog, immár filozófiai eszmejog is rejtőzött, mint fel nem ismert, de máris megvalósulásban lévő „célképzet”, „nulla vonaF’-alkotás, mely nem más, mint a sokisten-világból „ellopott’, s a daimonikus filozófia hívőivé válókon „átszűrt”, a legalizmusban privilegizált Apollón-isten filozófiai szekularizáltsága, transzformációja, az individuális ész joga mögött rejtőzködőn s a minimumszinten felépülő eszmejog, a rabszolgatartó görög világ alullévő szabadjainak legnagyobb szellemi lázadása, a pogány vallás filozófiai megjelenítésének egyike. Pedig a görög politeizmus ebben a korban is élő volt, ha lazuló, felbomló is, s nemcsak a poentírozott Apollón-kultusz. (Szókratész erről is megfeledkezett?) Egyistenhit esetében ilyen probléma nem vetődik fel, ott eggyel kevesebb a fokozat, s a redukcióból a filozófiai redukcionizmus olyan teljesség-illúziót ad, mely a krétai-kozmosz labirinthus-problémáját korszerűen-megoldhatatlanná teszi. Szókratész a görög világ prófétája volt, aki bölcselkedést hirdetett s művelt, noha nem tartotta bölcsnek, filozófusnak magát (a dél-itáliai Empedoklész viszont, a „Természetről” szóló tanköltemény szerzője — aki nemcsak beszélt,de írt is; Szókratész nem, legtöbbet róla Platóntól tudunk — a filozófiai eszmejogából istenné „ma- terializálta” magát: „istenként járok köztetek”, írta a „Tisztító szertartások”-ban), s ő, Szókratész akkor és ott akarta mozgásba hozni a nem itt született parmenidészi holtmerev eszmét, amikor már a peloponnészoszi háború dúlta hervadóra „Görögország belső virágzását ”?! Nagy volt a bomlás már kint s benn, ott délen, amikor Szókratész egy agonizáló világ betegágyánál a maga módján homeopatikus kúrába fogott. („Durkhein a csoporthoz tartozás minőségében találta meg egy olyan, látszólag teljesen egyénileg determinált aktus magyarázó elvét is, amilyen az öngyilkosság”. Mások a totalitás fogalmát úgy is leviszik személyiségi szintre, hogy a fogalom opera- cionálissá tehetőségét remélik tőle.)12 A strukturális meggondolásoknál azonban az eszmetörténeti meditáció sem árt, s nemcsak a szókratészi eszmetranszformációt, meg az empedoklészit, s a krisztusit, de a parmenidészit, platonit, arisztotelészit s így a többit is érdemes tekintem). — A szellemi folytonosságban keresett fordulat másik nagy, új, s ellenkező végletű, ám ugyancsak homeopatikus kísérlete Platóné, Szókratész legnagyobb tanítványáé volt, aki a filozófiai eszmejogát — államelméletét (azt a kvalifikált kontinuumhipotézist, melynek kvalifikált kiválasztási axiómája aktuálisan a minden jogtól megfosztott rabszolgáknak a rendszere, s potenciálisan már ennek globális égi mása is — miként alább értelmezzük —, mely „égi más” a globális szerepcserében lesz vallási eszmejog helye; s „földijei” ennek szellemi rabszolgái, mert e hely a kvalifikált kitöltése esetén monoteizmus, illetve monista eszmejog lehet az általa uralt alullévők számára az „égi más”-ban legalizálódó vezetők közvetítésével fenntartottan is) — az archaikus kor nomothetései példájára szintén a delphoi jóshellyel tervezte jóváhagyatni, mondván, hogy „Ilyesmikben minden nép ősi tanácsadója az isten, aki a föld köldökén ülve ad útmutatást”13 (megjegyzendő itt, hogy a delphoi jóshely Apollón-köve az ősi-legalizálás plátóni elgondolásában Kábakő-funkciójű volt, majd ezer évvel korábban, mint az Mohamed gyakorlatában megvalósult), amely államelmélete az ilyen jóváhagyás, legalizálás esetén azt jelentette volna, hogy magában a platonikus filozófiai eszmejogban sajátul ki globálisan a görög sokisten-vallás — kultikus isten olyan pythagoreusi absztrakcióvá cserélődik a jóváhagyás aktusában, mintha a homéroszi- hésiódoszi kori görög hierarchikus politeizmus az eukleidészi 5. axióma szerinti párhuzamos csúsztatásában, globális filozófiai szekularizációban államiasulna, s helye egy új tartalommal kitölthető abszolút üres háromszög, tehát a betöltés új szellemi kihívása volna, míg az „államiasult háromszög” alapzatát az eszmejogban nem részesülő 435
