Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Betörés

és tengerek mellé. Akár egy sivatag közepén is fel lehet építeni azokat!... És a szerény külsejű berendezés sztárfotóin ott az embléma: Fémnyomó- és Lemezárugyár, Jászberény. Gorjanc Ignác és László Károly ekkor kezdenek ismerkedni az interjúadás gyötrelmeivel. Rokonszenvesen startolnak: minduntalan a feltalálóra, Heller Andrásra, és a kivitelezésben hozzája társult Forgó Istvánra mutatnak rá, önmaguknak a szimpla gyártó szerepét osztva. S mert a riporterek nem tudják, hogy kies honunkban sok esetben mekkora bátorság, ügyesség, konspirációs készség és állóképesség kell az ilyen szimpla szerepekhez, meg is nyugodnak ebben. És tulajdonképpen a két fiatal ipari vezető is: ha bátrabban és nyíltabban beszélnek, rövidesen akkora „betartás”-sorozat várná őket, hogy abba buknának bele. Korunkban és honunkban tehát a szerénység mindenkor az ipari vezető jeles tulajdonsága kell legyen.

Ám az eredmények mindenképpen nyugtatóak: Elsőnek a legnagyobb angol villamossági cég, az English Electric Company köt szerződést a magyar állammal. S utána még több világnagyság, úgyhogy az ország rövidesen sokmillió keményvalutához jut, sőt, egyes külföldi vállalatok és társaságok közvetlen rendeléseket is leadnak. A régi, centralizált gazdasági mechanizmusban persze mindebből a herényiek egyetlen fontot, dollárt, márkát vagy frankot sem látnak — de engedélyt kapnak új üzemek építésére. És nekik ez is elég: egy fiatal szervezet legfőbb jellemzője, hogy növekedni, terjeszkedni, erősödni akar. — Még a világkiállítás évében kidolgozzák a sorozatgyártást, és 1959 nyarán új üzemben kezdik meg a hűtőelemek szériagyártását.

Vagyis ha a Heller-féle hűtőtorony Jászberényből indult világhódító diadalút- ját, illetve annak itteni hatását népi kiszólással akarom jellemezni, akkor azt mondom, hogy a fémnyomósok tulajdonképpen ezzel fogták meg az isten lábát. Mert ezzel törtek be a világpiacra. A nyughatatlan feladatkeresés, az állandó próbálkozás, az önmagukkal szemben támasztott igény, és annak minden részeredmény utáni állandó emelése ebben a témában hozta meg az első nagy eredményt. Erre már lehetett támaszkodni. Vagyis: hivatkozni. Mert nálunk elkerülhetetlenül fontos, az is. „Lent” is, a munkások között, „fent” is, a minisztériumban és az országos főhatóságoknál, de „oldalt” is, az együttműködő partnereknél, és a város, a megye vezetésénél. — A gyár vezetői és a lassan kialakuló műszaki gárda azonban tudta, hogy nem lehet sokáig megélni a hűtőtoronyból. Nem, mert egy országban, sőt a világon sem építenek annyi új erőművet, hogy az új meg új megrendelések az állandó munkát, sőt az állandó növekedést biztosítsák. Sőt korunkban mindenki szívesebben vásárol gyártási jogot és technológiai leírást, mint gyártmányt. A fiatal vállalatban viszont erő feszül. Ezt csak az is jól bizonyítja, hogy 1959-ben, egyetlen év alatt huszonnégy új mérnököt, és huszonhat technikust vesz fel. És keresi a méltó tevékenység, a növekedés alapját.

Például: a szódavíz-szifon. Szépen fejlődik a gyártása, és biztos támasztéknak látszik, de csak egynek. Mert nagyüzem erre nem alapozhat. Kisdiarab áru, s ha a piac telítődik, kevés utánpótlás kell. Nem véletlen, hagy az iparilag fejlett országokban 40—50 fős „kis kócerájok” foglalkoznak vele. Mi hát a megoldás? A kedves olvasó persze már tudja. Én is tudom — utólag. De akkor és ott?! Annyi mindenesetre bizonyos volt: erőmű talán egy tucat van az országban, de háztartás kettő és félmillió, nem is beszélve a vendéglátóiparról, az élelmiszerkereskedelemről és raktározásról. Felmentek puhatolózni Budapestre: Mennyi lenne az igény háztartási hűtőszekrényből? A nagykereskedők úgy ezer körül saccoltak, a minisztérium illetékesei, mert nem akarták nagyon elkeseríteni a két lelkes gyárvezetőt, háromezret. Útközben hazafelé igazgató és főmérnök megegyezett, hogy évi húszezerről készítenek terveket, mert azt még valahogyan el lehet fogadtatni, de valójában negyven- ezernek készülnek neki. Ez viszonylag egyszerű: a létszám, az építkezések, a gép- beszerzés, a szerszámozás kiszámításánál mindent csak kettővel kell szorozni.

Évi negyvenezer hűtőszekrény! — az ötvenes évek végén úgy gondoltak erre, mint valami szép álomra. Tíz év múlva kétszázezret gyártottak, s mikor ezeket a sorokat írom, 1977-ben, meg fogják közelíteni a félmilliót.

420