Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Betörés

Nem ők voltak az elsők Magyarországon, akik fridzsiderbe vágták a bicskát. Iö34nben a Weiss Manfréd Művek svéd licencet vásárolt, s a háború kitöréséig úgynevezett egyedi (nem szalagszerű) gyártással készített pár ezer darab aibszoribciós hűtőszekrényt. Jó készülékek voltak — a Művek sohasem engedte meg magának a rossz áru „luxusát” —, de borsos áron, ezért alig akartak vevőre. A háború végén mintegy kilencezer darab hűtőszekrény működhetett az országban — az importtal együtt. 1954-ben a budapesti Hűtőgépgyártó Vállalat és a Klement Gottwald Villamossági Gyár kapott megbízást a gyártás előkészítésére. Az előző a magas önköltség miatt olyan árat ajánlott, amit a nagykereskedelem nem fogadott el, az utóbbi he- helyen pedig készítettek vagy 150 darabot, aztán kijelentették, hogy képtelenek megindítani a gyártást. Megkérdezem László Károlytól a kudarcok okát. „Azért, mert mind a Weiss Manfréd, mind a Hűtőgépgyártó és a Ganz Villamossági kalorikus feladatot láttak a hűtőszekrényben, és ebből nem tudtak kibontakozni. Hogy a frid- zsider funkciója a hűtés, ez kézenfekvő. Először mi is kalorikus mérnököt „állítottunk rá” a feladatra, de addig meg sem mukkantunk ezügyben, míg a sorozatgyártás problémáit meg nem oldottuk. Ez volt a döntő láncszem, amit meg kellett ragadni. Mi ezt vettük észre idejében, ezért tudtunk olyan árat ajánlani a nagykereskedelemnek, hogy már ötvenkilencben sorba álltaik itt az átvevőik: Csak húszat adjatok! Csak tízet! Csak ötöt!... S ezért tudtuk mi a hatvanas években általában tizenhat százalékkal, azaz körülbelül ezer forinttal csökkenteni az árat — azokban az években, mikor különben, az új gazdasági mechanizmus szabályozóinak kidolgozása érdekében, általános volt az áremelés. És ezt azóta is tartjuk, a legújabb típusoknál is.”

És ez egyedülálló az országban, de talán a Föld kerekén is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi tíz évben milyen mértékben növekedtek az energiahordozók és a nyersanyagok árai. No, meg a munkabérek. És a kiváló minőség mellett ez a második ok, hogy a jászberényiek ma már meghódították a világpiacot, s a Föld legnagyobb, legkorszerűbb hűtőgépgyártó vállalatai közé törték be. — De ne szalad^ jak előre. Sokmindent kell még szemügyre venni, mielőtt a nálunk hosszú évtizedek óta oly divatos, és olykor bizony erőszakolt „kicsi ország vagyunk, de nagy eredményeink vannak” megállapításhoz eljutok — ha eljuthatok egyáltalán.

A Fémnyomó- és Lemezárugyár létszáma 1960 elején 1460 ember, az Aprítógépgyáré 850, s a kettő együtt 2290, ami a város összes keresőinek húsz százaléka. Ám az egyéb foglalkozási ágakhoz tartozók is megszaporodtak. így például az építőipari vállalatnál már több mint hétszázan dolgoznak, de jócskán növekedett a létszám a többi kisebb vállalatnál, kátéesznél, a közlekedésben, kereskedelemben, szolgáltatásban — úgy hogy 1960-ban a foglalkoztatottak főágazatainak megoszlása: Mezőgazda- sági munkahelyeken 5300 ember, 35%, nem-mezőgazdasági keresetű 7500 személy, 65%. Vagyis a képlet 11 év alatt éppen ellenkező lett: 1949-ben kétharmad dolgozott mezőgazdaságban, és egyharmad más munkakörökben. Egy évtized alatt Jászberény társadalmát akkora átalakító hatások érték, mikhez hasonlót csak a XVIII. században tapasztalhatunk, mikor a kényszer-pásztorkodásról a földművelésre tértek át tömegesen. Jelentősége annak sem volt kisebb, s még a történelmi helyzetben is tapasztalhatunk hasonlóságokat, bár eltérő körülményekkel és tartalmaikkal. Akkor a gazdasági-társadalmi fejlődést súlyosan hosszú ideig akadályozó török megszállás alól nem egyedül saját erőnkből szabadultunk fel, hanem a világpolitikai erők ossz játékának folyamányaképpen is, minek következtében saját nemzeti céljaink, érdekeink jobb érvényesítéséért még egy heroikus népi-nemzeti erőfeszítésre, a Rákóczi- szabadságharcra is szükség volt. 1945-ben szintén egy olyan politikai-hatalmi képződménytől szabadultunk meg, amelyik már régóta akadályozta a társadalmi-gazdasági haladást — de megint csak nem saját erőnkből. És mert a népidemokrácia első szakaszában a hatalomban domináló erőcsoportok nem tudták egyeztetni a múltjában és sajátos körülményeiben gyökerező nép szerepét az osztályharc, a proletárdiktatúra kategóriáival, s ennek következtében túlszabták a léptéket, elvesztették a mértéket — aminek is súlyos gazdasági zavarokkal és egy társadalmi robbanással fizettük meg az árát. További hasonlóság, de ez már teljesebb, hogy mind a tizennyolcadik

421