Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - Holdosi József: Kányák (Regényrészlet)

Ettek, ittak, de az ellenőr nem akarta abbahagyni, a hasa megdagadt, de csak ivott.

— Elég volt — szólt rá Jenő —, a lovam árát is elinnád.

— Jó, akkor menjünk tovább — mondta, s újból a hátára ült, de olyan nehéz lett a bortól, hogy Jenő majd megszakadt alatta. Benyúlt Jenő inge alá, csiklandozta, hónalját bizsergette, majd benyúlt a nadrágjába is, szőrzetében matatott, s kuncogott:

— Nő kellene, fiú, itt lesznek, ebben a sátorban, gyere, fizess nekem egy

nőt!

Nézték az ellenőrt, fonnyadt mezítelen testét, amint rázuhant a hosszú combú szép kurvára, sikongatott, viháncolt. Dolga végeztével visszaült Jenő hátára, és édesdeden elaludt.

— Dobd le a hátodról — lázadozott Roméi — enélkül is tudunk lovat venni.

— Nem lehet, őnélküle itt semmit sem lehet csinálni. Ránksóznák a sánta lovat, megkéselnének.

A beszédre felébredt az ellenőr:

— Mehetünk tovább, rövid idő múlva a lovakhoz érünk, de nekem van egy kis dolgom, elmegyek vécére.

Vártak, eltelt már egy óra, de ő sehol. A vécé ajtó zárva, zörgettek, de senki sem szólt vissza. Rátörték az ajtót, az ellenőr kötélen lógott a kagyló fölött.

— Segítség! — kiabáltak.

— Mi baj van, édes fiam? — szólalt meg mögöttük az ellenőr.

Most estek csak kétségbe, hát most melyik az igazi ellenőr.

— Ne ijedjetek meg, ez a szertartás záró része volt. Az áldozatotokat elfogadta a vásár. Most már mehettek lovat venni!

Lónyerítés, szitkozódás jelezte, hogy megérkeztek. A kupecek vigyorogva nézték az érkezőket, Jenőt, az ellenőrrel a hátán, Roméit, a keshedt fiút.

— Mi van, öregapádat is hurcolod, minek neked ló, hiszen magad is az vagy.

— Fogd be a szádat! — ordított rá a csúfolódóra az ellenőr —, ha ilyen lovakat hoztam volna, mint te, inkább hallgatnék. Vásár előtt egy hónappal kezdted hizlalni vízzel és korpával. Az egyik bal lábára sántít, mihelyst kocsi elé fogják, a másiknak műfogakat tetettél, hogy fiatalnak látsszék.

Csodálkozva néztek az öregre, honnan tudja mindezt. Nem is merték előtte dicsérni a rossz lovakat. Az ellenőr végül megállapodott két ló előtt.

— Mind a két ló eladó? — kérdezte a kupéétól.

— Mint a kettő, becsületes áron.

Az egyik erős, szép testű ló volt, prüszkölt, ficánkolt a kupec kezében, a másik — kicsit sovány — mozdulatlanul állt, néha felemelte a fejét az ég felé, izmai megfeszültek, testén boldog vágyakozás ömlött végig.

— Ezt a soványát visszük — mondta az ellenőr.

— Hiszen ez egy év alatt megdöglik — tört ki Jenő — a másik való szekér elé.

— Hallgass fiam, a másik ló az csalós, ebből a soványból egy-két hónap múlva megyeszerte híres ló lesz, higgy az öregebbnek.

— Jó — hagyta rá szomorúan, s alkudozásba kezdett a kupeccel.

Az ellenőr felpattant a lóra. Szép, rendezett mozgással futott a kis sovány. Ismeretlen illattal telt meg a vásártér, közelebb jött a nyár, megváltó meleg simogatta a szíveket.

408