Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Holdosi József: Kányák (Regényrészlet)
esténként jött, de a várakozás is öröm volt számára. Megszerette bőrének illatát, mozdulataiért rajongott, kiszolgálta, odaadó hűséges társa akart lenni: — Te most már az én uram vagy, amit te akarsz, az lesz. Pénzem van, ha elfogy, eladjuk a dunnákat. — Szó sem lehet róla, a dunnákat semmiképp. — Ahogy te akarod. Úgy vette észre, hogy már kevésbé sántít, végig az utcán felvetett fejjel járt, „van kihez tartozom, mit törődöm veletek.” Jó volt a férfi mellére hajtani a fejét, mesélni az elmúlt évekről, magányáról, amelybe sántasága űzte, mostantól, hogy feloldódott benne minden keserűség, mert most boldog. Így múltak a hetek, s Bangó igazi asszonnyá vált. A szerelmi levelezőt úgy őrizte, mint drága kincset. Már két dunnát odaadott Jenőnek, aki panaszkodott, hogy nincs pénze, és a többi legény csúfolja, hogy még pálinkára sem telik neki. Örömmel adta, hisz látta a férfi arcán a boldogságot. Az utóbbi időben azonban elmaradtak az éjszakai látogatások. Mi lehet vele, még az utcán sem látta, „csak nem beteg?”'— döbbent belé. Megkereste Roméit, elvégre ő a barátja. Roméi mélyeket hallgatott, a szemei tele könnyekkel, „nagy baj lehet.” — Roméi — letérdelt a fiú elé —, ugye beteg, csak nem akarja, hogy megtudjam, mondd meg, mi baj van, én mindent megadok neked. — Te akartad — kezdte a fiú. — Bizony beteg, súlyosan, gyógyíthatatla- nul, a tökei akkorára dagadtak, mint egy ágyúgolyó. Nyányi azt mondja, hogy ezen csak egy messzeföldön híres javasasszony tud segíteni, de az meg egy vagyont kér érte, ha ő nem jön el, hát a Jenőnek kampec dolóresz. Meg sem várta, hogy befejezze a fiú, rohant lélekszakadva a Kánya-házba. Jenő tényleg feküdt, szemei kigubbadva, verejtékben úszott az aroa. — Drágám, szerelmem, mi bajod? — borult rá. — Menj innen Bangó, még fertőző is lehet, elkapod tőlem. — Nem érdekel, kapjam el, legalább ketten szenvedünk. — Rajtam már semmi sem segít, hivass nekem papot, hadd adja fel az utolsó kenetet. — Nem szabad, szerelmem, majd a messzeföldön híres javasasszony segít rajtad. Eladom az összes dunnáimat, hogy újra meggyógyulhass. — Jaj, én már sohasem lehetek férfi, fogd meg ezeket a golyókat! Odahúzta a kezét a dunna alá. — Jézus Isten, én szerencsétlen! — Ne átkozd magadat Bangó, én vagyok a hibás, nem szabadott volna hozzád járnom, megbüntetett az isten, jajajaj, de ha segíteni akarsz rajtam, akkor Romelnek add oda a pénzt, ő elmegy a javasasszonyért, jajajaj! Kiszédült a házból, Kányáné jött vele szembe: — Adjon isten, Bangó, hát te mi járatban voltál nálunk? — A Jenőt néztem meg, de megyek is, főzök neki egy kis tyúkhúslevest. — Miért kellene neki tyúkhúsleves? — Ki tudja, megéri-e a holnapot, amíg a javasasszonyt elküldöm neki. — Javasasszony, az minek neki? — Hogy meggyógyuljon. — Nincs annak semmi baja, te, fél órával ezelőtt legalább is semmi sem volt, te is jól megbolondultál, mondhatom. „Nincs semmi baja, akkor miért csinálta, miért kellett ezt csinálnia?” Újból érezte, hogy rettenetesen sántít, a házak az egyik oldalára csúsznak, 406
