Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Ágh István: Jótettért jól járj!
392 (Míg röfögő, lihegő, mászik a gyerekrajz hangjai hallatszanak boldogtalan-boldogav a fa tövét túrja. A gyökeret harapja, akár a csákány, egyik ága kapa, másik meg fejsze. habon átszűrődő hangok hallatszanak, s a bojtár egyre följebb fáján és Struga Lehel-kürt szerű sapkája csúcsa látszik, a búcsú , mély hangok. Egy ember, aki egyszer mulat egy évben olyan hogy nem szabad megsérteni.) Valahol délen, úgy nyár elején, tara-ra-ra-ra te légy az enyém, • sej, a szívem már rég nem az enyém, ott hagytam délen, úgy nyár elején. STRUGA: (Mintha szakállába öltözködött volna úgy emelkedik föl, kezében borosüveg.) Tisztelt hallgatóság! Előadásunk megbízhatóságát elemésztik a hangok, elnyelik a süket fülek! Jöjjenek hát közelebb! mert míg ez a ronda disznó vaddisznó csákányozza a földet, vágja a gyökereket, eszébe jut a bojtárnak, ami segítségére jöhet. BOJTÁR: A törvény mondja: Jótettért jól járj! Mondta a mókus. Lesz elég bajod, hogy ez a makk, amit most neked adok, ledobok, megsegítsen. Segítsen minden ínségedben! Ha a baj felé dobod, megmenekülsz. (Előveszi a makkot, pontosan akkora, mint a saját feje. A makk legyen a bojtár álarca, a makkon a kukorica-jancsis bölcs mosoly.) VADKAN: Micsoda erő két agyaramban, vagyok a bakonyi vadkan! Micsoda furmány állt elő agyamban, persze, mert én vagyok a bakonyi vadkan! ERDŐ: Sú-su-sú. Su-zú. Trö-tri-trő. Potty--pötty. VADKAN: Kidöntöm a tölgyet gyökerestül, megeszem makkját gyerekestül, egybül... egybül... még a fát is tövestül. ERDŐ: Sú-su-sú. Su-zú-Trö-tri-trő. Potty-potty. BOJTÁR: Nesze! Egyetek vaddisznók! VADKAN: Megeszem makkját gyerekestül, megszem makkját... makkját... makkját... megszem makkját... makkját... makkját...
