Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Ágh István: Jótettért jól járj!
STRUGA: VADKAN: BOJTÁR: VADKAN: BOJTÁR: VADKAN: BOJTÁR: VADKAN: BOJTÁR: STRUGA: ha kinyitom, kétakkora, kérem ez egy olyan gyártmány, száztizet rendelt a császár, az a zsivány Sobri Jóska evvel rontott rá a grófra, a komtesszkát megszerette, a nyeregbe fölültette, itt a bicska bugylibicska, öreganyám evvel hámoz kolompárt a vacsorához, öregapám evvel farag fasípot a fűzfa alatt, még a sípja is azt fújja, itt a bicska, bugylibicska, ingyen adja Miska bátyja, vagyis Schéner M. és TSA, ha kinyitom, ha becsukom, tíz forint az ára! Schéner úr köszönöm bemutatkozását! Talán ezidő alatt el is adta összes portékáját, de már a népek várják, mi történik továbbá. A történet ne késleltessék, tisztelt hallgatóim! Jöjjenek hát közelebb! Most ugrik a vadkan a bojtárnak. Jöjjenek közelebb! Most ugrik a vadkan a bojtárnak. A bojtár meg a fára mászik, mint a mókus. Megmenekül? Nem olyan könnyű az! Most meglakolsz, te pimasz! Látod hatalmas agyaraimat? kidöntöm fádat, mint a fűszálat. Mit nekem egy ekkora tölgyfa? Nem akartalak bántani. Én csak azt hittem ... Engem bántottál, de én az erdő ura vagyok és népem, mikor csörtet a csalitban, a szarvas megiramodik, fölrepülnek a madarak. Én csak azt hittem, kondám makkol mellettem. Nekem kell őriznem őket, haza akartam hajtani. Azokat a rühes malacokat, sároshasú süldőket, ártányokat, akiket kiheréltek, hájas anyadisznókat, meg azt a gyáva kant, akinek agyara kisebb a körmömnél? Mind a gazdámé. Nem az enyém. Istenem, hova tűntek? Ugye? még hozzád is hűtlenek lettek. Hova tűntek? Ne higgyük a beszélgetést igaznak. Mert ha a vadkan támad, nem morfondírozik. Megmondhatná István király fia, Imre herceg, meg Zrínyi Miklós, nagy hadvezér és költő. Láttam vérbe fagyva mindegyiket. De induljon a történet tovább! A vadkan 391
