Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Ágh István: Jótettért jól járj!
EGY FIÜ: ÁRUS: EGY HANG: ÁRUS: Ilyenkor szoktam gyermekkoromban fölébredni. Még odvámból sem mertem kibújni, nem is mertem enni, pedig jó pirított tökmag volt a reggeli, tessék megkóstolni! Struga mindenkinek engedi, s aki akarja, majd az árát részletre kifizetheti! Most pedig tíz perc szünetet tartok, mert nem tértem még most se magamhoz. Mi következik? Vér folyik vagy a bojtár menekül? Mi lesz itt? Tisztelt közönség! A szünetben ének hallható! Mindnyájuknak jó tökmagropogtatást! A placcot búcsú után úgy is fölpucolják. Első versem! (Struga énekli bármilyen halandzsadallammal, olyan bárgyún, hogy maga is elkezdhetne röhögni rajta.) Első versem: Messze Afrika erdeiben, hol elefántcsorda tanyáz, a pálmafáknak dióiból sok vadmadár lakomáz, élt akkor ott az erdő közepén három orosz tudós karaván, lövöldözte az állatokat, gyönyörködött a majmok csapatán. (Valami gyerekverskötetből habarta össze) A kínai kalifa nem is kínai, csakis bagdadi, mért nem lehet bagdadi kalifa kínai? mert a kalifa bagdadi! Ez is valami? (Azt kellene megtalálni, ahogy a falusi kántor kedvére játszik az orgonán mise után. Ő Hofi Géza nagybátyja a faluban.) Tengerész a szívem tengerész, adj egy csolkot, légy kissé merész, a Jim is meg a Jón is, kicsi meg nagy hajón is, te nem vagy hal, te nem vagy hal csak ember. (Egy óriási bugylibicskát kell fölnyomni a színre, melynek pengéje Damokles kardjaként bicsaklik a kikiáltó feje fölé. Lenyisszantalak!) Itt a bicska bugylibicska, nyitva, csukva, csukva, nyitva, ha becsukom félakkora, 390
