Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Czakó Gábor: Fejezet a Várkonyi Krónikából, melyben a kultúrház szomorú igazgatója a nemlét bugyrába merül (elbeszélés)
két egyforma vasdarabot önteni, s ezáltal megvetni a súlyemelő-fölszerelés alapját, aztán átrohant a söntésbe, ahol a csapos unalmában sakkszakkönt imitált Gebés Guti fiával. Az ő figyelmüket a bástya előtti vonalnyitás stratégiai értékére hívta föl. Ekkor érkezett az igazgató, tehát az irodába kellett sietnie Olgival, ahol nehéz sorstól lehangolt pianinó várakozott újabb kínzatására. Az igazgató undorodott a postamestertől, amiért az mindennel foglalkozott, holott semmihez sem értett, utálta a 'szakköreit, sportszakosztályait — soha, semmi se lett belőlük — mégis jó pofát kellett vágnia, mert Csonka Guti Dezső volt az egyetlen aktivistája, ráadásul Földalatti Gaál beépített embere, sakkpartnere és levélnyitogatój'a... (Nem mintha az igazgató politikai életet élt volna Várkonyban, vagy bizalmas levelezést bonyolított volna.) Legkivált a zongoraórái miatt rühellte. Hagyján, hogy zongorázni nem tudott — Istenem, a kétkezüek se mind tudnak! —, de olyan gőgösen utasította vissza a tandíjat, és olyan természetesen fogadta el Olgától az üveg konyakokat, szalámiruda- kat, mint Kocsis Zoltán Czififra György kézfogását. — A kedves neje megbecsül engem! — vetette oda ilyenkor foghegyről az igazgatónak, majd elvitte a zsákmányt Fatükrös Gaál Juditjához... A pianinóból kibuggyantak a Stille Nacht első akkordjai, természetesen ajándékba, Olgika fogja meglepni karácsonykor a szüleit a kis darabbal. Az ajándék a szeretet bizonyítványa, szokta mondogatni a postamester, és máris megajándékozta egy jótanáccsal Olgikát. — Ha a kottában oé áll kislányom, lehet ütni dét, effet, akármit, de a leghelyesebb a cé. — Azzal rohant a súlyemelőkhöz. Az igazgató hanyagul leereszkedett az olajkályhára, pontosabban az olajkályhát borító nemzetiszín lobogóra. Feje ketyegett a labda pattogása szerint. Fanni elszántan küzdött Mónikával. A tét Lad volt, a hűtlen áruló, nem a fonák pörgetés titka. Persze, a fonák pörgetés titkának birtokában könnyebben eldőlt volna a küzdelem ... — fenéket, veti közbe a Krónikás, a lányok küzdöttek volna puszta ütővel, vagy tíz körömmel, a titoktól legföljebb Csonka Guti Dezső lett volna gazdagabb. Egyelőre a labdát püfölték agyba-főbe (szé- delgett szegény az asztal púpjain), így látták illendőnek az igazgató jelenlétében. Jelenlétében?! — Krónikás legyint! A keserves férfiú Papos Jóskát se vette észre, aki melléje terelte rajkóit, és valami börtönben ráragadt hivatalos bükkfanyelven szónoklatot intézett hozzá a társadalmi események-ünnepségek vonatkozásairól, amiknek biztosítására az állam és a társadalom nem csekély anyagi áldozatot vállal magára. Az igazgatónak a halál járt az eszében, a nemlét tökéletes, kendőzetlen állapota, a halál egyértelmű, nem dadog... — Vékony... — mondta Papos Jóska. Az igazgató szilárd, materialista hitét eretnek gondolat birizgálta; vékony? Lehet vékony hártya a halál, s mihelyt áttörjük, máris vörös csecsemőként (akármiként) vonyítunk egy szülőszobában (akármiben)? Lehetetlen, hogy a halál révén se legyen menekvés! Elhessegette magától a kísértőt, és rámordult a dgányra. — Hogyan? — Darabját ötszázért megszámítom — Papos Jóska magához ölelte tárgyalóképes mivoltát jelképező aktatáskáját, másik kezével pedig előrébb terelte névadóra szánt ivadékait. — Nincs még nevük! — Öhöhao — felelt az igazgató, s gyorsan arcára kapott egy kedvesnek 32
