Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
— A múltban Veszprém tetőtől-talpig klerikális város volt — szólalt meg ő váratlanul s elég laposjan, mint egy idegenvezető, s én pedig futó ipari vendég lettem volna. — Az egyház évszázadokon át olyan hatalom volt itt, amely mindent meghatározott. Gazdasági fejlődést, szellemi életet, egyéni karriert. A felszabadulás gyökeres változást hozott, de az egyház hatalma a háttérben még sokáig érezhető volt. Például az iskolák államosítása idején. De még ötvenhat őszén is... Hirtelen elhatározással felhoztam a kérdőiveiket. — Hogyan lehetséges — tettem hozzá —, hogy ezeknek a tizenöt éves kamaszoknak a szemében a hatalom csakis elnyom és visszaél? A szemükben mindenféle hatalom ellenszenves. — Korosztályi álláspont — válaszolta. — Dehát, annyi fáradtságot se vesznek maguknak, hogy különbséget tegyenek a tanár hatalma és az inkvizíció között! — A tanár hibája. — Nem gondolod, hogy valamiképpen a levegőben van ez? — Mi van a levegőben? — pillantott rám. — Téged nem aggaszt? — csodálkoztam. — Micsoda? — Hogy a diákságnak ez a véleménye. — Nem aggaszt — nyugtatott meg —, mert az ellenszenvhez nincs reális alapjuk. Megállt egy boltozatos kapu előtt, mintha ütünk végcéljához érkeztünk volna. Egy pillanatig úgy tűnt: a kilincset is megfogta, s számíthattam rá, hogy be is csönget. Arcának vidám kereksége ugyan már a múlté volt, e percben mégis a régi cimbora nézett rám. Furcsa módon még az is a kedves múltat idézte föl, hogy olcsó szövetkabátjának szálvégein fényesen csillogtak a ködszemek. — A hatalom megítélése nézőpont kérdése — válaszolta jellegzetes oktató hangján. — Szubjektíve még egy tárgy képe is változhat, attól függően, hogy honnan nézem. Hát még a hatalom, ami élő emberek kezében működik. — Dehiszen épp erről van szó! — A mi rendszerünknek az a sajátossága, hogy nincsen kis hatalom meg nagy hatalom. Nekünk minden beosztás harci hely. Ha mégis különbséget akarsz tenni, akkor a kis hatalom fontosabb, mert az közvetlen kapcsolatban áll az emberrel. Sajnos, a ranglétrán lefelé haladva előfordul, hogy szakadék tátong a valóság és a beképzelt hatalom között. Előfordul, hogy minél kisebb a hatalom, annál nagyobb a mellény. — Gyakran előfordul? — Nem túl gyakran. — Nálad nincs ilyen veszély? — Tiszta a lelkismeret — vágott elém a tenyere élével. — Az ember reggeltől estig szolgálatban van. Sokszor még lehúnyt szemmel, álmomban is a legjobb megoldásokat keresem. Érvei között válogatva kis szünetet tartott. — Tudom, hogy vannak különbségek — folytatta. — De lesznek is. Nem a te diákjaid fedezték fel a Kolumbusz tojását, de nem ezen múlik. Az egyéni ambíció és a társadalmi ösztönzés révén mindig is lesz különbség. Legyen is! Különben mindenki megelégszik az állóvízzel, és ki fog itt tanulni? Ki fog többet nyújtani a társadalomnak, ha nem viheti többre, mint a másik? Előrehaladásban! Megbecsülésben! Pénzben !... Én például mindent megtettem azért, hogy jó szakember legyek, és a magam kis területén jó vezető is. A szüleim munkásemberek voltak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A múlt rendszerben én is munkás lettem volna, így érthető mindenki előtt, hogy én ennek a rendszernek az embere vagyok, mindhalálig! De ebben a rendszerben nem úgy indultam, hogy legfeljebb azt mondom majd, hogy én is munkás, voltam, amíg el nem olvastam egy-két brossúrát. Érted, hogy mire célzok?... Hirtelen megfogta a kabátom gombját, magához húzott, mint akinek elszámol- nivalója van a másikkal. — A vezető ritkán születik — mondta. — A hatalom születik, és az ember meg352
