Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Zelei Miklós: Öböl (elbeszélés)

káblban gyere, mert megkezdődött a gimnázium és Zitának meg kell alapoznia

a nevét. Sokat kell tanulnia.

— Nekem is kell tanulnom — mondta értetlenül és mosolyogva Fütyök.

— De neked sokkal kevesebbet, mert csak iptanos vagy — érvelt Zita. — Én pedig gimnáziumba járok !

Fütyök elvörösödött, az arcáról úgy esett le a mosoly, még a parketton is koppant, felkarcolva a vilupál csillogó elégedettségét.

— Jó — mondta és kifordult az ajtón.

Zsebbe dugta a két öklét és futott. Megérezte zsebében a papírt. Kivette és vigyorogva tépte össze. Még huszonhat dátum volt rajta.

Sokáig kóválygott a sötétedő lakótelepen, az egyik sarkon megrugdosott egy telefonoszlopot, azután kicsit megnyugodva tovább ment és szemben vele a kopasz fiú jött, a szakmunkásképző intézetből.

— Te is itt laksz? — kérdezte vigyorogva Fütyök. Az itt helyett szívesen mondott volna valami egészen mást. Ehelyett vigyorgott.

— Itt. Gyere föl sakkozni.

— Jó, menjünk. De megtanítasz.

— Naná! Én isibajnok is voltam. Ott Cskálavnak hívtak. De ezt csak neked mondom meg, mert tulajdonképpen szeretem ezt a nevet. Micsoda pilóta volt! De ha az új srácoknak elmondod, szétszaggatlak.

— Én is új srác vagyok.

— De most összehaverkodunk majd. Ezért is mondtam meg az igazi nevemet. Neked nincs?

— Dehogy nincs: Fütyök.

Ezt köszönöm szépen — mondta Fütyök a könyvtárosnőnek és letette az asztalra a Keresztes lovagokat.

— Érdekes volt? — kérdezte erőtlenül felszálló mosollyal a könyvtárosnő.

— Nagyon — mondta Fütyök. — Tessék mondani, nincs egy jó könyv a rómaiakról?

— A rómaiakról? Hogyne volna — mondta a könyvtárosnő és előhozta Suetonius Caesarok élete című munkáját.

Caesarok — nézte Fütyök a címet. Ez tényleg az lehet.

— Nagyon jó érzés, ha ilyen érdeklődő, komoly olvasó is jár hozzánk. Tudja, én megmondom magának, nagyon műveletlenek itt az emberek — suttogta a könyvtárosnő és körvonalazhatatlan mozdulatokkal igazgatta világos haját. — De ne szakadjon el a mai kultúrától sem! Adok még valamit, jó?

Fütyök tanácstalanul állt, a könyvtárosnő pedig a Caesarokra helyezte Ka- zakevics közismert kisregényét.

— Egyetemre jársz, fiam? — kérdezte este az apja, jól elnyújtva az egyetem szót, amikor meglátta, hogy fia megint könyveket hordott haza. — Az ilyesmi művelt embereknek való.

— Azok se úgy születnek — mondta Fütyök.

— Hogy? — vette fel a széles pengéjű konyhakést az öreg.

— Művelten. Hanem szarosán.

— De őket kimossák belőle — mondta az öreg, és villogott a nevetése, mint vörös, szétdolgozott kezében a kés.

— Szuronyroham! Hurrá magyarok! — mondta Fütyök.

— Mi? — engedte le kését az öreg. — Máris meghülyültél?

318