Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Zelei Miklós: Öböl (elbeszélés)

szól. Biztos azért olyan unalmas, mert nem értem. Ha többet tudhatnék róla, érteném. Zita biztosan értené. De hozzájuk többet nem megy.

Egész őszön és télen át kibírta. Már nem is lehet annyira fontos.

Kezdetben minden nap eszébe jutott, de összeszorította a fogát és hajtogatta magában: nehogy elmenjek, nehogy elmenjek. És ennél több nem is maradt Zitából.

Már majdnem véget ért augusztus, amikor a strandon észrevette, hogy Zita ott hasal egy törülközőn a medence szélén. Három évig jártak egy osztályba, de az alatt nem tűnt fel neki, hogy Zita ennyire szép. Most mintha a medence betonja is hullámzana alatta, nemcsak a víz, amibe a karját lógatja. Fütyök gyorsan Zita mellé hasalt, egész délután együtt napoztak, úsztak, beszélgettek. Este elkísérte haza, s másnap reggel a lakótelep sarkán állt, nézte az egyforma blokkokat. Mennyivel izgalmasabb az ő régi, zegzugos utcájuk, egy-egy kopaszodó fával minden udvaron, mint ez az új negyed. Örült, hogy nem itt laknak. Pöty- työs strandzsákját lóbálva végre megérkezett Zita.

— Ezt neked hoztam — mondta és a pöttyös zsákból kivett egy borítékot.

— Mi van benne?

— Nézd meg! — mondta Zita.

Fütyök kinyitotta a borítékot. Kép volt benne. A kicsit formátlan, csámpás vázában nagyfejű, sárga virágok álltak.

— Milyen virág ez? — kérdezte Fütyök.

— Nem virág.

— Hát?

— Napraforgók. Ez Van Gogh Napraforgók című képének reprodukciója. A kedvencem. Azért adom oda, hogy a te kedvenced is ez legyen. Jó? — s szinte egész rügyező teste mosolyra nyílt.

— Jó — mondta Fütyök és Zitát nézte. — Nagyon szép — mondta.

— Ö, az eredeti ennél sokkal szebb lehet! — csapta össze tenyerét a lányka. — Tudod, a nyomdában elvész a színekből. Van Gogh egyébként holland festő és grafikus volt, a nap szerelmese, született ezernyolcszázötvenhárom, meghalt ezernyolcszázkilencven.

— Tényleg, fakó egy kicsit — mondta csodálkozva Fütyök. — De ha nem mondod, észre sem veszem. Honnan tudod, hogy mikor született Van Gogh?

— Az anyukám mondta. Meg egy csomó mást is. Van hét nagy lexikonunk, abból nézi ki nekem. A képeket is ő adta. de nemcsak Van Goghtól ám! És azt mondta, hogy válasszak mindegyik festőtől egy képet, mert a jól nevelt ember művelt, és vannak kedvenc képei. Csontvárytól is van kedvenc képem.

— Tényleg? Az ki?

— Ezernyolcszázötvenháromezenkilencszáztizenkilenc. Magyar festő. Eredeti foglalkozása gyógyszerész. Magányos cédrusa kedvenc képem.

— Könnyű megjegyezni. Akkor született, amikor Van Gogh, és akkor halt meg, amikor a Tanácsköztársaság '— mondta vállrándítva Fütyök.

— Igen, van mihez kötnöm, mondta az anyukám. Már egy csomó dátumot tudok. Az anyukám néha kikérdezi, nehogy elfelejtsem. A kedvenc képeimet is ki szokta kérdezni.

— Nem unalmas?

— Egyáltalán. Azt mondta az anyukám, most elég, ha csak a dátumokat tudom. Ha megnövök, meg kell majd ismerkednem szenvedélyes életükkel is. A kedvenc zeneszerzőm Mozart. Te mit hallottál Mozarttól?

— Semmit — mondta Fütyök.

316