Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
NYOMOZÓ: És maga végig ezen törte a koponyáját? (Gúnyos.) Hát jó. Majd utánanézünk. Egyéb? ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Szeretném, ha a nevem nem szerepelne ebben az ügyben. A sajtóban, az esetleges tanúskodáskor, a tárgyaláson ... NYOMOZÖ (apró szünet után): De mi — magunknak — azért nyilvántartásba vehetjük? A jövőre nézve, nem? ELSŐ PAPNŐVENDÉK (elpirul): Ha ezt tudom ... ha ezt tudom ... Kikérem magamnak ... (Kisiet.) NYOMOZŐ: Jelenteni jön és még ő ké- nyeskedik... Ilyen finnyás lenne a mai fiatalság? 12. A Gall ajtaja előtt. Diákok lopakodva teszik le a zsákot. Eltűnnek. A három sírrabló jön, szintén letesznek egy zsákot. ELSŐ SÍKRABLÓ: Mi is segíthetjük a tudományt, nem igaz? (Apró röhögés.) 13. Gall a dolgozószobájában egy halom koponya előtt térdel. Méricskél. Bejön Szolga. SZOLGA (kezében két koponya): Értékes koponyák. GALL: Csak tudnám, kik hozzák. Kezdek félni. A diákjaimra gyanakszom. Valóban nagyon értékesek ... Felbecsülhetetlen ... SZOLGA: Nekem mondja a professzor úr? Nézze csak... (Kihúz egy apró aranyláncot a koponyából. A másikból pedig egy gyűrűt.) GALL (megdermed): Nem értem... De hiszen akkor ... SZOLGA: Nekem már rég gyanús ez az ügy. Mert nézze: ha manapság a tudomány fejlődni akar, akkor vagy mint mások az esőért, úgy imádkozik a háborúért, hogy legyen elég koponya, ugyebár, vagy pedig elmegy sírokat rabolni. Mert hatósági engedélyt csak a legritkább esetben kaphatunk. GALL (ijedt): Igaza van. Meg kell szabadulni ezektől. Hogy is hihettem, hogy mindez csak úgy ártatlanul... derült égből! SZOLGA (picit szemtelenül): Merthogy szórakozott tetszik lenni. GALL: A diákjaim fanatizmusa, csak ez lehet... De nem hagyhatom, hogy ilyesmikkel kompromittálják a kutatásaimat ... SZOLGA: ők jót akartak mindenkinek. A professzor úrnak adták a koponyát, maguknak pedig megtartották az aranyat. Ez az egy-két apróság valahogy idekeveredett. GALL: Azonnal jelenteni kell! SZOLGA: De akkor a professzor úr is bajba kerülhet. Meg aztán mivel bizonyítsuk, hogy ez a diákok csínytevése, s nem a mienk ... GALL: Nem hagyhatom, hogy az eredményeimet törvénytelen utak keresztezzék! SZOLGA: Mert ezt alig várják a professzor úr tudós kollégái, akik megfojtanák egy kanál vizben ... (Enyhe vi- gyor.) GALL: Mi a teendő?! 14. A sírrablók tanyája. A főnök priccsen enyeleg az asszonnyal. Megragadja a fejét. ELSŐ SÍRRABLÓ: Mennyivel más ez a koponya ... (Röhigcsél.) HARMADIK SÍRRABLÓ (kicsit hisztériásán): Csak ne emlegesd! Elmegy a kedvem mindentől! ELSŐ SÍRRABLÓ: Ez az! Nekem is jobban esik, ha érzékeny úrinőnek adod ki magad. (Reádől. Néhány pillanatig tart az ölelkezés. Kopogtatnak.) Mi a fene! Miég jó, hogy nem előbb jöttél... (Hangosan.) Ki az? MÁSODIK SÍRRABLÓ: (részeg hangon): Én vagycik... (Az asszony komótosan elrendezi magát. Beengedik. Amaz gyanakvó hülye vi- gyorral néz körül. Elsimítja az ágytakarót. Szájon vágja az asszonyt.) Váltott lovakkal megint? Postakocsi-ri- banc! HARMADIK SÍRRABLÓ (sikítva): Védj meg! Védj meg, ha ember vagy! ELSŐ SÍRRABLÓ: A ti dolgotok! (De azért meglöki Másodikat, aki megtánto- rodik.) Ma te ittad magad puhára, máskor meg én iszom. („Bölcsen”.) 0 meg kívánós, telhetetlen asszony, és ezt nem 296
