Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
fosztása volt ez, noha még hódíthat az érzelem mindenhatósága a szentimenta- lizmusban, romantikában. Sőt: maga Gall is, mint valami romantikus hős is megjelenhet képzeletünkben, hiszen életének egyindulatú lendülete, látványos skandallumai, sőt olykor grand guignol- os életfordulatai mind ezt a képet táplálhatják. Mégis a szív nagy trónfosztója volt ő. El sem tudjuk gondolni, mennyi ideig volt a szív a lélek székhelye az emberi elképzelésekben. Ám tőle kezdődően a szív szerényebb helyre szorult az emberi szellem világábafi! (El.) NARRÁTOR (átveszi a szót): Ügy kell elképzelnünk ezt a nagy fordulatot, mint amikor Albert Einstein az elméleti fizikában letaszítja mitológiai trónjáról az időt, bebizonyítván relativitását, fgy kerül a szív is a maga viszonylagos helyére az emberi létezésben! (El. A függöny fölmegy.) 2. Előadóterem. Zajongó egyetemi hallgatók. ELSŐ DIÁK: Éljen a francia forradalom! Éljen a tudomány, az ész forradalma! (Valamennyien éljeneznek. Feldúltan bejön Első és Második professzor.) ELSŐ PROFESSZOR: Mi történik itt, uraim? A többi teremben nem tudjuk megtartani az órákat... Kinek az előadására vái oak? MÁSODIK DIÁK: A Franz Joseph Gall előadására! ELSŐ PROFESSZOR: Gondolhattam volna! MÁSODIK PROFESSZOR: Gondolhattuk volna! (Kimennek.) 3. Gall egyedül, dolgozószobájában. GALL: Nincs elég koponyám. Bejön Szolga az újságokkal.) Nincs elég koponyám, amin kísérletezhetnék. SZOLGA: Már elnézést, de épp a mai hírekben olvasom, hogy Párizsban újabb fejek, így hát koponyák is legurultak a guillotintól. GALL: Ez a maga humora, Johann! Ez a maga humora. SZOLGA: Az enyém? Már elnézést: talán az eseményeké, professzor úr. Hozom a teát... GALL: Tudja, milyen állapotban vagyok én most, Johann? Mint amikor az ember már csak a csodára vár. Érti ezt? SZOLGA: Értem. Én is voltam gyermek. GALL: Jól mondja, Johann. Gyermekkorunkban voltunk így. Ilyen vágyaink voltak: bárcsak vizsgák után ébrednénk fel. Bárcsak lennék most Afrikában oroszlánvadászaton, de közben itthon is legyek és ugyanolyan jól érezzem magam, mint most itt kucorogva a heve- rőn a hűvös délutáni szobában, vadászhistóriákat olvasva. Bárcsak győznék, de ne fenyegetne veszély és ne kellene félnem. Igen: féllábunkkal a mennyben és féllábbal a szép zöld füvön ... Valahogy így. SZOLGA: Már elnézést, de nem tetszik nekem ez a koponya-história. Túl sokan érdeklődnek iránta. Ilyenkor mindenféle emberek körülveszik az embert s egyikről sem tudni, kicsoda. Csak annyit, hogy rajonganak, de hogy mitől és minek, a fene se tudja. Cukor helyett azt a kis fehér üveggolyót tetszett a teába tenni... GALL: Valóban? (Kanalával kiemeli.) Ejnye. (Visszateszi asztalára egy kis dobozba, ahol még van néhány.) Mennyi hasztalanság van egy íróasztalon uram ... (Végignézi) Tollak, ceruzák ... ez rendben volna. De itt vannak ezek a díszek... Ezek a dobozok. Azt se tudom, kitől kaptam, hol vettem... Ezeket a fehér üveggolyókat, szavamra, sohasem használtam semmire. Mégis megszoktam, hogy itt legyenek ... SZOLGA (Vigyorogva): Hasonlít a kerek fejekre... GALL (zsebórájára néz): Elkések az órámról! 4. Gall órát tart. GALL: Kedves uraim, sajnos, nem áll elég koponya rendelkezésemre, hogy kellő bizonyítékokkal jöhessek. így is azonban annyit summázva elmondhatok: mint annak idején a nagy világkörüli utazók, ahogy megalkották a tengerek, tengerszorosok, földrészek térképét — úgy kell nekünk elkészítenünk egy lega292
