Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
lábbis Indiához és Amerikához hasonló gazdagságú földrész, az emberi koponya, az emberi agyvelő és agykéreg részletes térképét. Ahogy ezeken a régi térképeken nyomon lehet követni a járható utakat — úgy kell nekünk megrajzolnunk az emberi agy bejárható útjainak, fix pontjainak térképét. Ahonnan kifordíthatjuk sarkaiból a lélektan világát. Ehhez elég bizonyítékunk még nincs, de hinnünk kell benne. Bizalmat kell szavaznunk. DIÁKOK: Hiszünk! Hiszünk! Bizalmat szavazunk! (Kezek a levegőbe. A két professzor, aki Gall szavai közben zajtalanul lépett az előadóterembe — egymásra néz.) ELSŐ PROFESSZOR: Hallatlan! MÁSODIK PROFESSZOR: Példátlan! ELSŐ PROFESSZOR: Megszavaztatja a sánta hipotéziseit! MÁSODIK PROFESSZOR: És a diákjaival szavaztatja meg. 5. Diákok a temetőben. Sírokat ásnak. Köpenyekben, csuklyákban. ELSŐ DIÁK (Zsákba rak egy koponyát): Ez a tizenhetedik. MÁSODIK DIÁK: Szépen visszaállítani a sírokat! Halljátok! Ez a legfontosabb! (Némán dolgoznak.) HARMADIK DIÁK (ő az őrszem): Valakik jönnek! Gyerünk! (Elsietnek, egy sír „nyitva” marad. Sírrablók jelennek meg) ELSŐ SÍRRABLŐ (FŐNÖK): Valaki megelőzött! (A nyitott sírt nézi.) MÁSODIK SÍRRABLÓ (FÉRFI): Nézzünk csak le! (Lemászik.) Csak-csontok. És egy karperec. Semmi más. (Valamit észrevétlenül a cipője szárába ejt. Feljön. Odanyújtja a karperecét. A főnök némán elveszi, majd a cipője szárába nyúl, és kivesz egy gyűrűt. Nyugodtan elteszi, majd szó nélkül két hatalmas pofont ad társának. Az némán tűri.) ELSŐ SÍRRABLŐ: A többit majd otthon! HARMADIK SÍRRABLŐ (ASSZONY): Ne verekedjetek állandóan. (Szépvonású, de gyűrött arcú. Fiatal.) ELSŐ SÍRRABLŐ: Hallgass. Menj a kapuhoz és őrködj! (Némán ásni kezdenek.) G. Gall otthon. Ír. Szolga bejön egy zsákkal. SZOLGA: Itt találtam az ajtó előtt. GALL: Mi az? Mi van abban a zsákban? SZOLGA: Nem tudom. Sok-sok kerek és zörög. Lehet, hogy szárított tök. (Vigyorog.) Kibontsam? (Gall bólint. A szolga kiemel egy koponyát.) GALL (elképedve): Honnan? Kik hozták? SZOLGA: Egy lelket se láttam. Valami jótétemény. (Az égre néz.) GALL (mormolva): Bárki is hozta, jól tette. (Mohón rendezgeti őket. Elmerült.) SZOLGA: Vannak még örömök. (Vihog.) GALL (ocsúdik): Mégis, kik hozhatták? A diákjaim? SZOLGA: Oszt volna engedélyük? GALL: Valamelyiknek az apja vagy rokona az igazságügyben dolgoznék? Hallottam: nagy utánajárással, protekcióval lehetséges. SZOLGA: Jó kis mecénások. Na, egyelőre örüljön neki, aztán majd meglátjuk, érdemes volt-e örülni? Az ilyen ajándékokért később szokták benyújtani a számlát. (Gall nem hallja, „kincseit” tapogatja.) 7. Gall óráján. A falon agytérkép, a hajlamok megszámozott helyeivel. GALL: Folytatni tudtam kutatásaimat, mert valami csoda révén (naiv huncutsággal néz rájuk, mint aki sejti, honnan fúj a szél) új anyaghoz jutottam. Tizennyolc koponyán igazolhatom hipotéziseimet. (A diákok közt fészkelődés.) ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Elnézést, professzor úr, de mi nem nézhetjük, hogy az emberi teremtmény csontjaival, amelyek a feltámadást várják — ilyesmi történjék! GALL: De uram, hiszen jól tudom, hogy bizonyos szerzetesrendben is efféle koponyák kerülnek a papi cellák falára ... Ott nem bűn? MÁSODIK PAPNÖVENDÉK: Az ott ar- ravaló, professzor úr, hogy emlékeztesse az embert a földi élet múlandóságára. Memento móri! Emlékezz a halálra! GALL: Én pedig az életre és az eszükre 293
