Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Alapállás, A szociográfiáról - egy készülő szociográfia ürügyén

madt föl újra, s alig egy évtizedes si ke rútján azok a fiatalok vitték, akik a Cifra nyomorúság, a Puszták népe, a Néma forradalom, a Tardi helyzet, a Viharsarok, a Futóhomok írása idején még gyermekek vagy süvölvények voltak — és mások, akik talán néhány évvel korábban Illyés Rácegresi füzetét, Erdei útijegyzeteit, Veres Péter elmélkedő írásait olvasva döbbentek rá arra, hogy nekik pedig szociográfiát kell írniok.

De hát mi is ez a műfaj tulajdonképpen?

Formai megjelenésében ugyanolyan változatos, mint a világ megismerésére és megváltoztatására, jobbítására törekvő tudományok és művészetek bármelyik más ága. Egyes szociográfiai művek a választott tárgy vizsgálatához, ábrázolásához eszközöket hívnak segítségül a fizikokémiából, a matematikából, a szépirodalomból, a közgazdaságtanból és szinte minden más megismerő ágazatból, ahogyan a felsoroltak és fel nem soroltak is teszik ezt. Csak míg Einsteint senki sem akarta textilmérnöknek (maximé kalkuló: geodétának) besorolni azért, mert relativitáselméletének egyfajta magyarázatához egyenetlen felületű hálókat és összehullámzó vonalakat rajzolhatott dolgozataiba; s Pavlovot jószággasztronómusnak titulálni annak okán, mert idegkórtani felfedezéseinek egyikét világhírűvé lett kutyája nyálcsorgásával példázta — addig a szoci- ográfus, ha nagyjából tud mondatot szerkeszteni és a szinonimák gyötrésével nem uralkodik el nála a kulcsszavak ismétlése, ráadásul iitt-ott dramatikai fogásokat is alkalmaz, akkor manapság nálunk menthetetlenül besorolódik írónak, könyve pedig a szép- irodalom részének, de a próza egyik ágának legfeljebbis — merőben formalisztikusan. De be keld-e sorolni egyáltalán? Mert az rendben van, hogy a Magyar Tudományos Akadémián az egyes tudományos és művészeti ágakkal foglalkozó osztályokat megszámozták, elvégre ennek lehet bizonyos adminisztratív haszna — de károsodhat-e azzal a szociográfia, vagy mondjuk a biokémia, ha a rendszertanosok nem tudják besorolni, s ennélfogva a főhivatalban kétségek támadhatnak aziránt, hogy a X. vagy I. osztályhoz tegyék. Nem. I. vagy X. (nem a szám, hanem az ember!) attól még nyugodtan kutathatja tárgyát, s írhatja dolgozatát. (Csak esetleg nem akad kiadóra. Formája miatt? Besoroiatlansága miatt? Nem. Tanulmányának tartalma okán.)

És itt a buktató. Többnyire a formáról vitatkozunk, de állandóan a tartalomra gondolunk.

Mi a szociográfia tartalma általában és mindig?

A társadalom rajza és elemzése adott időben, helyen, szeletben, helyzetben, hívjuk bár szociográfiának vagy szociológiának. Mert még a szó szoros értelmében vett rajz (mondjuk a kisgrafika) sem nélkülözi készítőjének látását, véleményét, sohasem. Ezért elképzelhetetlen a -gráfia -lógia nélkül, aminthogy ilyen művet nem is lehet előkotorni. Nem is tette még meg senki a viták során, s ezért van, hogy ha a magyar szellemi körön kívül megyünk, sohasem értik a kettő megkülönböztetésére tett magyarázatainkat, s a végén legfeljebb furcsálkodva néznek ránk. Hajszálra úgy, mint mikor azt magyarázzuk, hogy szerintünk mi a különbség a polgári és kritikai realizmus között az irodaiamban (ti. ha polgári a realizmus, akkor kritika híján van, ha viszont kritikai, akkor nem a polgári társadalomban és -ról írják?!). Mi azonban úgy teszünk, mintha értenénk a különbséget, s nem furcsálkodunk magunkon. Ezt utódainkra hagyjuk — de tegyünk pontot a momentumok végére, mert egy szó mint száz, a szociográfia és a szociológia, annak ellenére, hogy vannak külön jegyei, mint például a vers műfaján belül az egyes irányzatoknak, stílusoknak — végeredményben elválaszthatatlan. Nem vált szét soha klasszikusnak tekintett hazájában, s Wesselényi, Veres Péter vagy Erdei Ferenc műveiben éppúgy lehetetlen kerítést építeni közéjük, mint Marx vagy Engels ilyen tárgyú írásaiban.

Igen, de akkor miért mentünk bele legújabbkori honi szétválasztásába már a két háború között? S miért jelöltem külön ebben a fejtegetésben, sőt, fogom tenni ezután is? Hát éppen a megítélése miatt.

Szociográfia. A szó önmagában akkor is semleges, ha különféle tárgyai szerint bontjuk: falu-, város-, munkás-, paraszt-, és a többi szociográfia. Még nincs benne eredmény, következtetés, ítélet. Az előbb a kisgrafika kapcsán azonban leírtam, hogy ábrázolás nincs látás, vélemény nélkül. De a társadalomtan egész története azt mutatja, hogy nem akadt még ember, aki változtatási, jobbítási szándék nélkül szociog273