Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Alapállás, A szociográfiáról - egy készülő szociográfia ürügyén

rafiába fogott volna. Csakúgy mint az összes többi, megismerő ágazat művelői. Igen- ám, de a kémiának, a matematikának, a biológiának vagy a nyelvtudománynak ritkán van társadalom- és gazdaságpolitikai hatása — vagy ritkábban fogják rájuk. Meg a nálunk művileg különválasztott szociológia is elvontabb, általánosabb. Legtöbbször már a tárgya sem olyan konkrét (különösen, ha a kutató kellő gondot fordít a kiválasztására és megmagyarázására), az eredményei nem naprakészek, s jnivel „tudományos”, illetve „elvi síkon” „mozognak”, értelmezhetőek így is, meg úgy is. — A szociográfia, korunk egy nagy tudósa, Erdei Ferenc szerint: szemtelen tudomány. A megírásához vezető első lépés, hogy a való világ valamely jelensége megfog bennünket („A szatmári adózó nép ügyében”), annyira, hogy nem tudunk szabadulni tőle, ezért inkább utána járunk, szétboncoljuk — hogy valami értelmeset rakhassunk össze belőle. Vagyis a szociográfia, amit igazán annak nevezhetünk, mindig konkrét, s következtetései akkor is többnyire naprakészek, ha a vizsgáló nem írta le, vagy becsomagolta kényszerűségből. Mindeddig legszebb példa erre a Puszták népe. Illyés Gyula a legmeztelenebb tényeket rakta a legirodalmibb burokba, s ezért a támadók pengéje lecsúszott róluk, nem úgy, mint Féja Géza vagy Kovács Imre kimutatásairól, Veres Péter kimondásairól.

Vagyis Illyés Gyula már akkor azok között volt, akik úgy tudtak fogalmazni, hogy a hatalom ne kifogásolja erőteljesen, s így többet mutathatott ki, s mondandóinak nagyobb lett a hatása! Egészen érthető, hogy ez a deformálás az irodalmi példák és eszközök szaporításához, gyakran túltengéséhez vezetett — majd az okozat okká vált, és egy idő után valamelyes joggal foghatták rá a műfajra, hogy széppróza.

A két háború közötti keresztény nemzeti kurzus — ismételem — a munkásságot haladás-, sőt nemzetellenesnek ítélte, a parasztságot ellenben mint őserőt, megtartó népelemet harsonázta. A mi társadalmunk hatalma viszont a proletariátus diktatúrájára épít, aholis a munkásság első és legfontosabb szövetségese a parasztság. Ám ez az osztály nem egységes, mert kizsákmányolok és kizsákmányoltak is vannak benne, középső része pedig határozatlan. Ingadozó a hatalomért vívott harcok idején, a diktatúra megszilárdításának küzdelmei közepette, a szocialista építés első szakaszában (kollektivizálás). — Vagyis 1945 után éppen ellenkező elvi-gyakorlati álláspont következtében, de megintcsak a földmívelőkkel, a faluval kapcsolatban lehetett problémákról írni:

— ahol az a fránya paraszt most nem akar dolgozni a közösben;

— vagy akar, de nem szívvel-lélekkel;

— vagy odaadással ugyan, de nem érzi magáénak a közöst;

— vagy magáénak érzi már, azaz csoporttudata lenne nekije, az össztársadalmi tudati!) az, ami hiányzik belőle!

Körülbelül ilyen bekezdésekkel lehet vázolni a „paraszt-téma” változásait az elmúlt jó tíz évben, s bizony nem csupán a napilapok szintjén, hanem a szociográfiában is: a szerzők rendszerint e témákhoz nyúltak.

Ám itt be is fejezem. Summa-summárum: A magyar szociológia fejlődését és irányait a történelmi meghatározottságok, a mindenkori politikai és hatalmi realitások, s az ezekből fakadó ellentmondások, ködösségek, következetlenségek szabták meg. Másként ez nem is lehet. S nem lesz a jövőben sem. Ez okolja, hogy a két háború közötti, immár klasszikus szociográfus nemzedék a felszabadulás után többé nem, vagy alig nyúlt a műfajhoz, de ugyanezek miatt történik, hogy a folytonosságot felvevő fiatalabbak közül is egyre kevesebben és ritkábban művelik, s ha mégis igen, akkor paraszt- vagy városszociográfiát, illetve olyan kiscsoportok rajzát, amelyek valamiképpen a munkásosztály peremére esnek. Ez történik az esetek nagyon nagy többségében, mindmáig.

Pedig a helyzet lassan tarthatatlanná válik, mert míg harminc éve az ország munkaképes korú lakosságának mintegy háromnegyede földmívelő volt, addig ma a huszonöt százalék alatt. De ennél is többetmondó az a változás, hogy míg a magyar társadalom több mint ezer éven át a kisegzisztenoiára volt építve, addig ma már nem csupán a legszámopabb osztály a munkásság, hanem a munkaképes lakosság csaknem teljes egésze a termelő, szolgáltató, illetve a társadalom működését kd274