Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Alapállás, A szociográfiáról - egy készülő szociográfia ürügyén
T mányban lefektetett kiváltságait csak akkor őrizheti meg, ha van nép is, amelyik magyarnak tudja magát. Ez okolja, hogy ellenálló, függetlenségért harcoló mozgalmaink már a legkezdetektől a nép felé is fordultak („Ne bántsd a magyart!”); hogy II. Rákóczi Ferencnek a felkelést meghirdető kiáltványában megtalálhatjuk a nemes és nem nemes, magyar és nem magyar nehéz helyzetének tárgyszerű, mai szóval: szociográfikus leírását. S emlékezzünk arra, hogy Károlyi Sándor, s a vele fegyvert letevő többi úr nem csupán a királyválasztási jogot biztosítják újra, nem csak az ország gazdasági fejlődését szervezik meg az 1711-et követő béke évtizedeiben, s nem szimplán visszaszer- zik a jogot a hódoltság előtti birtokok birtoklására, hanem nagyarányú telepítésekkel elérik, hogy a volt magyarlakta területek nagyobb része újra magyarrá lesz. Vagy gondoljunk nemzeti megmaradásunk és szellemi megújulásunk olyan fontos mozzanatára, mint a Reformáció. Ott sem egyszerűen a vallásszabadságról volt szó, hanem a magyar nép vallásának szabadságáról, nyelvéről, kultúrájáról, emberi és történelmi tudatáról. Ezek így együtt magyarázzák, hogy az egész magyar szellemi életben századok óta történelmi szükségszerűség a néphez való ragaszkodás, a népre, sőt a néphez apel- lálás, a nép helyzetének vizsgálata, bajainak orvoslása — és ez a harmadik, a nyugatitól elütő sajátosság, mert sem a franciának, sem az angolnak vagy németnek nem kellett félnie nemzeti pusztulástól, az Újkorban legalábbis. Ám a negyedik sajátosság is történelmünkhöz valamint földrajzi helyzetünkhöz kapcsolódik. Európának ezen a részén évezredek óta két kultúra, civilizáció találkozik és ütközik meg. Mindig legalább kettő, de a magyar honfoglalás idején például éppen négy. Az európai keresztyén, a hellenisztikus bizánci, a keleti nomád, és a pogányságot éppen lehagyni kezdő szláv. Itt találkoztak és alakítottak ki hatalmi vákuumot. Ezt használta ki a magyar törzsszövetség, mikor a területet elfoglalva új hatalom alapjait vetette meg. De hogy ez a hatalom évszázadokon át életképes maradt, és az ország, a nép 1100 éven át fennmaradt, annak kulcsa, hogy 1. A magyarság vezetői a honfoglalást követő kétszáz évben a keresztény szellemiséget, az európai társadalmi-gazdasági berendezkedést átvették, miközben határozottan megmagyarították azokat. 2. Ám ezt úgy tették, hogy közben a másik három kultúra elemeit is beépítették a saját politikai, gazdasági, társadalmi, állami formációba. A földrajzi-történelmi helyzet által diktált többnótűség okozta azonban vesztünket is a török invázió idején. A XV. század végére az addig egységes Európa két részre oszlik. A továbbra is és mindmáig egységes keresztény civilizáción belül kialakul a latin valamint a germán szellemiség, minek jelzésére itt most csak a protestantizmus elterjedési határait említem. Az eltérő szellemiséget követte a saját politikai- hatalmi berendezés, s mikor a rivalizálásban a latin fél gyengének látja magát, segítségül hívja a harmadikat, a keleti nomád kultúrát képviselő török hatalmat. A német etnikum „vezérképviselete” akkor a Habsburg-ház volt, hatalmas birtokaival és számos országával. S közte meg a török között ekkor már egyetlen hatalom volt csupán, a Magyar Királyság. Az ország vezető körei, uralkodó csoportjai, de közvéleménye és népmilliói a mohamedán civilizációnak egyrészt be nem hódolhattak, másrészt viszont, mikor kiderült, hogy a latin-német párharcban egyik fél sem törődik velünk, s szinte versengve dobnának oda bennünket a töröknek, zsákmányul és „végkielégítésül”, akkor a nagypolitikát csinálok és a közvélemény egy része a törökkel való kiegyezést tartotta szükségesnek, míg a másik rész a Habsburg-házzal való szövetséget — miközben a reformációk és ellenreformációk hullámai sem egységesen protestánssá, sem kizárólagosan katolikussá nem tudtak tenni bennünket, hanem fennmaradt a kettősség! Az a kettőség, amelyik a sorsdöntő időkben megosztotta a nemzetet és az országot, az tette végképp lehetetlenné, hogy akár a tötöknek, akár a Habsburg hatalomnak érvényes erővel ellenálljunk. Vagy, más oldalról, ez is akadályozta, hogy egységesen tartozzunk ide vagy oda, mint a szerbek a törökhöz, a csehek az osztrákhoz, s problémáinkat így vagy úgy, de megoldjuk! S ez a megoszlás maradt fenn, végig az Újkor századain át. Mert például hol a 269
