Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Alapállás, A szociográfiáról - egy készülő szociográfia ürügyén

ment, akkor erkölcsileg tönkretegye, fizikailag megsemmisítse. Nem volt képes olyan jelszavakat, programokat, ideákat teremteni, amikkel a tömegeket megnyerhette volna, még saját „alap,nemzetét”, az' osztrákot is elveszítette. Az angol a francia, sőt a korabeli német és orosz hatalom képes volt erre. Minden kritikus szakaszban megnyerték a nép, de legalábbis a koreszmében gondolkodó közvélemény többségét, s rendszerint azzal a módszerrel, hogy közben látszólagos vagy valóságos engedményeket tettek a szocialisztikusabb gyakorlat felé.

A Habsburg hatalom is megpróbálta, persze. Így például Magyarországon bevezették a kisnemesek egyenkénti szavazatát, s igyekeztek megvásárolni azokat, és több ízben kísérleteztek nem csupán a nemzetiségiek fellázításával, hanem a magyar jobbágytömegek megmozgatásával is. Csakhogy ezek a próbálkozások visszafelé sültek el. Aki a Habsburg birodalom országainak tömegeit a múlt század első négy évtizedében megmozgatta, felébresztette, az a főuraknak, közép- .és kisnemeseknek, az iparosoknak-kereskedőknek-banikároknaik és a honorácioroknak vagy az úgynevezett szabad értelmiségnek-az a része volt, amelyik a gazdasági fejlődést, a társadalmi haladást valódi reformokkal kívánta elérni.

Ez a nagyon heterogén, de a sokféle elképzelésen keresztül is mindinkább egyet akaró csoport Nyugatot vette mintának. S nem csupán az ipari, mezőgazdasági haladást, a társadalmi berendezkedést, hanem a közgazdaságtani, a filozófiai s minden más tudományág eredményeit, tanait, sőt módszereit is. Többek között azt a szociológiát és szociográfiát, amelyek ott éppen ebben az időben vannak keletkezőben, kiterjedőben.

Csakhogy az európai Kelet és Nyugat szociográfiájának, szociológiájának kelet- kezésében-kialakulásában van egy alapvető különbség. Míg ott az eszmék és ideák aprópénzre váltásának korában, azaz végeredményben a társadalmi remények egy lefelé menő szakaszában születik-formálódik, addig itt éppen fordítva, egy felfelé ívelő és mind nagyobb iramban forradalomra érő korszakban. — Ez a magyar társadalomtan első sajátossága.

A másik, hogy a keleteurópai (de maradjak most már a magunk körében) szociológia nem csupán nyugati hatásra keletkezett, és kezdetei korábbi időszakra esnek, így például Bessenyei György egyes írásai, Csokonai Vitéz Mihály számos verse, több verses drámája, sőt ránkmaradt egyéb írásai, felsőbüki Nagy Pál vagy idős Wesselényi Miklós beszédei, levelei olyan pontos és gondos helyzetelemzések, amik a következtetéseiknek sincsenek híján. A később jelentkező Kölcsey Ferenc, Egyed Antal, ifjú Wesselényi Miklós, Táncsics Mihály, Széchenyi István, és velük együtt már számos filozófus, költő, író, társadalomtudós, megfigyeléseik körét kiterjesztik, s mivel rendszerint olvasmányaik közé tartozott, alkalmazzák a Nyugaton már tudományággá szerveződő szociológia módszereit, viszonyítási alapul veszik eredményeit. — Amikor például a két ifjú titán, Wesselényi és Széchenyi nyugati körútra megy együtt, akkor nemcsak a gyárakat, a mezőgazdasági üzemeket, a társadalom állapot- ját vizsgálják, nem egyedül a lovakrul, vagy a juhnyírás felül tájékozódnak, hanem olvasnak is. Ezt tudjuk feljegyzéseikből, de még inkább műveikből. — Mindez máig tartó hasznunkra vált, de semmit se von le a magyar társadalomtannak abból a második sajátosságából, hogy önálló gyökerei is voltak, s a mai napig van önálló élete, vannak saját eredményei.

Hogy miért? Ez már történelmünkkel függ össze. Nevezetesen azzal, hogy nekünk a török hódoltság megszilárdulása óta (hasonlóan más, e térségbeli népekhez) a nemzeti létünk forgott kockán. S ez nem a néptömegeket érintette először, hanem a kor urait és nagyurait, vagyis a társadalom, a magyarság akkori vezetőit. Ha ki egy ország ellen tör, az a népet pusztítja a hadjáratokban, de jól tudja, hogy mindenekelőtt a vezető csoportokat kell megsemmisíteni, mert csak akkor övé az uralom. Ezért aztán ha egy birtokos úr akart maradni, akkor vagy eltörökösödött, elosztrákosodott, de akkor is eltűnt szem elől, ha szlovákosodott, horvátosodott, szerbesedett, lengye- lesedett, sőt a Moldvai Fejedelemségben már a románosodás is jó búvóhely volt. Vagy ha erre nem volt hajlandó, akkor megvédte magyarságát. Kevés volt azonban az a főrend vagy „középrend”, amelyik ne vette volna észre, hogy úri mivoltát, az Alkot268