Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
ban... ö pedig mindvégig a nyeregben. És vár. Éberen vár. FARAGHO: Kinézed belőle? Az öreg K. u. K-s huszárból? Vagy ez lenne a kormányzóné akarata? SZENTIVÁNYI: Minden lehetséges. FARAGHO: Miklós egyben téved. Lenézi az oroszokat. Nem ismeri őket. És ez végzetes lehet a számára. SZENTIVÁNYI: Ezt te tudod megítélni, Gábor. Te voltál itt, Moszkvában katonai attasé. BÉRY: Annyit tudok, hogy Miklós jelenleg Kuznyecov vezérezredes jelentkezését várja. SZENTIVÁNYI: No lám! (Ebben a percben fény szikrázik fel a sötét ablak, mögött, majd. durranások hallatszanak. Faragho eloltja a lámpát, majd felhúzza az elsötétítő függönyt. A fényvillanások többször megismétlődnek, miközben jól hallható erősségű hangszóróból ezt halljuk: „Jaszbe- renü vzját! Jaszberenü vzját!” Majd: „Puspokladani vzját! Puspokladani vzját!” A városnevek után harsány „hurrá!” kiáltások hallatszanak. Két-három percig tart a jelenség, majd Faragho visszaereszti a függönyt, és villanyt gyújt. Béry nem érti, mi történt.) BÉRY: Mi ez? FARAGHO: „Szaljut”-nak hívják. Információszerzésünk egyik módja. A nagyobb községek, városok elfoglalását az oroszok tűzijátékkal jelentik be s ünnepük esténként. BÉRY (azonnal megérti, nagy táskájából most térkép kerül elő): Lássuk csak. Jászberény... Ez kétségkívül Ma- linovszkij második Ukrán Frontja ... FARAGHO: Átkaroló hadművelet előkészítése lenne? BÉRY: Széthúzódik a front. Fáradtak. Nem menetből támadják a fővárost. FARAGHO: Vagy ki tudja ... (Jobbról Miklós Béla érkezik, civilben, vizsgálódva néz az arcokra.) MIKLÓS: A hadseregről beszéltek? FARAGHO: Bizottságunk örömmel nyugtázta volna, ha Dálnoki Miklós Béla hadseregével együtt érkezik át új szövetségesünk oldalára. A hadműveleteket ugyanis gyakran megkönnyíti, ha a vezénylő parancsnokot nem választja el a front saját hadseregétől. MIKLÓS (élesen): Most meg gúnyolódsz, Faragho? SZENTIVÁNYI: Faragho a helyzet értékelésének szükségességére kívánta felhívni a figyelmet. MIKLÓS: Ügy! BÉRY: Szabad legyen megjegyeznem, hogy egyes hírek szerint Veress Lajos vezérezredes, őfőméltósága homo regi- usa a napokban Kecskemét környékén megadta magát az oroszoknak. MIKLÓS (felhorkan): Veress? A németgyűlölő vadmagyar? FARAGHO: Veress ideérkezése nagy nyereség lenne. Kulcsember. MIKLÓS: Két rangszámmal idősebb vagyok Veressnél is! Nálad meg legalább nyolccal, Faragho ... Te, persze, a miniszterelnökségre pályázol! FARAGHO: A bizottság tagjai kénytelenek megosztani maguk között a feladatokat ... MIKLÓS (sértetten): Ki ez a Veress Lajos? Teljhatalmú megbízott. Jó! Tudom. De vele ti diplomáciát akartok csinálni ! Itt, ezzel a góbéval... ! Ez Erdélyért odalöki az egész országot! (Sztolceva bejön, megigazítja a hanya- gúl lehúzott elsötétítő függönyöket.) FARAGHO: (Miklóshoz lép): Elnézésedet kérem, ha az imént egy kissé ... MIKLÓS: Ugyan. Hagyd! FARAGHO: Mikor térsz vissza a főhadiszállásodra, Bélám? MIKLÓS: A magyar hadifoglyok kiválogatásának és felfegyverzésének meggyorsítása érdekében bizonyos tárgyalások váltak szükségessé a legmagasabb orosz katonai vezetéssel. Személy szerint Sztálin elnök katonai helyettesével, Kuznyecov vezérezredessel. FARAGHO: Értem. És az átjött alakulatok? MIKLÓS: Az átállás megkezdődött. Folyik. FARAGHO: Értem. Most már tömegesen? BÉRY (Miklósra néz, aki nem válaszol): Az átállási paranccsal visszaküldött hadifogoly tisztek sorsa még mindig ismeretlen. A szovjet felderítés szerint az átküldött parancsok végrehajtására semmi jel nem utal. A leszórt röplapok és a hangszórón beolvasott felhívás hatására néhány egység mégis átállt. Ezek egy részét a szovjet hadvezetés a maga oldalán azonnal harcba dobta, orosz parancsnokság alatt. FARAGHO: Üj magyar hadsereg tehát még csírájában sincs. MIKLÓS: Nincs! Még nincs! (Látványosan a szobájába vonul, néma csend marad utána.) FARAGHO: Miklós tehát Igénytelen 245
