Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
lesz egy kis szibériai körutat tenni, hogy a magyar hadifoglyokból megfelelő hadsereget toborozzon. Mi, Döme? SZENTIVANYI: Ha csak arra nem számít, hogy a tegnapi ellenségnek most egyéb dolga sincs, mint felfegyverezni minket T 34-esekkel. 5. FARAG HO, SZENTIVANYI, BÉRY, KISS, SZTOLCEVA, MOTOROS KÜLDÖNC. (Léptek a főbejárat felől, bőrruhás motoros küldönc érkezik. Tiszteleg, nagy borítékot ad át Faraghonak. Faragho aláír, küldönc el.) FARAGHO: A népbiztosságról... (Kibontja a borítékot, kiemeli az iratot, de az asztalra is kiesik egy összehajtott írás. Nem törődik vele). Kiss! Pali! KISS, (kezében a lefordított memorandummal megjelenik, körülnéz.) Ezzel rögtön készen leszek. FARAGHO: Jó. De ezt most tedd át magyarra. KISS: Igenis. (Indulna). FARAGHO: Várj! Mi ez itt? Cirill betűk ezek is. Mi a fene ez? (Ä kiesett iratot tartja a kezében, hátralapoz az aláíráshoz.) Veress! KISS: Igen. de János Veres. FARAGHO: Azaz Vörös János! A honvéd vezérkar főnöke. (A többiek érdeklődve odalépnek, Sztolceva a háttérben.) FARAGHO: Kolomán, segítenél Kiss- nek ezt gyorsan átrakni magyarra? (Kimennek. Faragho ideges. A kosárban levő fából lök a tűzre. Otthonosan mozog.) A mindenit! Te Döme. Orosz nyelvű irat, Vörös János aláírással. SZENTIVANYI: A vita eldőlt. Vörös János jött át. FARAGHO: De vajon mit akar? Hiszen ő adta ki a parancsot a harc folytatására a németek oldalán! Ha igaz... SZENTIVANYI: Feltételezed, hogy letartóztatják itt? FARAGHO: Én már nem feltételezek semmit. Várok. Vagy ha valamire mégis gondolok, akkor az csak annyi, hogyan juthatott eszébe egy tisztes középbirtokosnak katonai pályára adni a fiát! Kellett ez nekem, Döme? SZENTIVANYI: Te vagy a jogfolytonosság. Ha most Churchillnél lennénk Angliában, biztosan a fejedre tenné a Szent Koronát. FARAGHO: El nem mozdulok a juha- im mellől, ha hazajutunk innen. Tudod, mit tervezek? Egy gépesített juh- farmot. Feldolgozó részleggel együtt... Amolyan mintagazdaságot, ötszáz hold elég hozzá. A többit akár fel is oszthatják, nem érdekel... A könyvtár- szobában tavaly építtettem egy kandallót, Klinker-téglából. A karosszékemből, a rezgőnyárfákra látok ki... Ott a teljes szakirodalom a polcomon ... Mindennek ez a rohadt nyelvtudásom az oka. Ha nem tanulok meg itt oroszul, a tengerész nem engem szemel ki erre az útra! Lejtenantka! Jeszty u nász vodki? (Sztolceva bólint, indul érte.) SZENTIVANYI: S ha este tárgyalnunk kell? FARAGHO (legyint): Tudod, hogy bírom. Szaga meg nincs. (Sztolceva a bizottság terjedelmes szakácsnőjével, Mamusával tér vissza, egy asztalt hoznak. A későbbiek ben még kettőt, egymás mellé állítják őket. A tálalóra odakészítik a tányérokat, evőeszközöket, poharakat. Sztolceva zubbonyzsebében a vodkásüveg. Leteszi az asztalra, Faragho elé.) SZTOLCEVA: Pázsálosztá! FARAGHO: Vü nye hátyitye? SZTOLCEVA (tiltakozó mozdulattal): Nye! SZENTIVANYI (a vacsora előkészületeit figyeli): Szegény kislányaim! Vajon esznek-e ma valamit? FARAGHO: Pesten hagytad őket? SZENTIVANYI: Azt sem tudom, hol vannak. Pesten vagy ... FARAGHO: Svájcban. SZENTIVANYI: Biztos hely. Ha kijutottak ... FARAGHO (gyanússá válik a tányértorony, számol): Döme! Számoljunk! SZENTIVANYI: Kilenc. (Jelentőségteljesen összenéznek.) FARAGHO: Mi ketten, Kiss, Miklós Béryvel az öt. A hadnagy és Mamusa, az hét. De itt kilenc tányér van! (Megjelenik Kiss és Béry a fordítással.) BÉRY: (izgatottan): Kész! FARAGHO (átveszi, beleolvas, az első sorok után leül az íróasztalhoz, megtámasztja a fejét): Béry, szólj csak Miklósnak! Ezt látnia kell. Ettől falnak megy! (Béry ki.) Mindez egy Molotov246
