Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
viselője, jelölöm magam a miniszter- elnöki székbe. Te meg vállald a külügyi tárcát, Döme, aztán majd meglátjuk, mit hoz a sors. A fegyverszüneti bizottság eleget tett feladatának. KISS: A középosztály maradjon tétlen? FARAGHO: Persze, te is ... Kinevezlek a magyar-orosz baráti társaság elnökévé. KISS: Hol működik ez a társaság? FARAGHO (kitör): Sehol! Szervezd meg! Tevékenykedj! Hol működik?! Van még néhány ehhez hasonló kérdésed? SZENTIVÁNYI: De, kérlek... Gábor. FARAGHO: Hallottál ilyet! SZENTÍVANYI: Ebben a történelmi pillanatban nem szabad semmiségeken összekapnunk. FARAGHO: Igaz. Jó... SZENTI VÁNYI: Ebben a súlyos helyzetben a legfontosabb dolgunk, hogy megőrizzük egységes fellépésünket. FARAGHO: Határozott fellépésünket. Országmentő feladat hárult ránk. SZENTIVÄNYI: így van. Palikám, tüntesd el a tegnapi és mai jegyzéket. Nem aktuálisak. FARAGHO: Nem kell, hogy nyomuk maradjon. Megváltoztak a körülmények. KISS (ellenségesen néz Faraghora, indul): Azért... FARAGHO: Egykcxmám! Palikám! (Hátbaveri.) Az a bajod, hogy civil vagy. Semmi más. Mi is voltál te azelőtt? KISS: Követségi titkár. FARAGHO (újra hátbaveri): Hát ez a baj, látod ... (Kiss kimegy.) SZENTIVÁNYI: Na, miniszterelnököm, most aztán nyakig a szarban. FARAGHO: Van elképzelésem. Csak nem akartam ez előtt a, (megvetéssel) „követségi titkár” előtt... SZENTIVÁNYI: Nincs okod gyanakodni rá. FARAGHO: Mindegy. Lehet, hogy nem spicli, csak jellemtelen, kifinomult a szimatom. Figyelj ide, Döme. Miklós Béla a Kárpátok gerincén áll. Jelenleg az övé a legjobban felszerelt magyar hadsereg. Kétszázezer ember. Oda kell mennünk. SZENTIVÁNYI: Mit szólnak hozzá az oroszok? FARAGHO: Most és itt mi vagyunk a történelmi Magyarország. Az ő kezüket megköti a szövetséges ellenőrző bizottság. El kell ismerniük a jogfolytonosságot. Hajlanak is rá. Nincs más, számottevő politikai emigrációnk. Tehát Miklós a hadsereggel felzárkózik a vörös hadsereg támadásához, mi pedig Miklós hátában, már magyar területen kormányt alakítunk. A részleteket neked kellene kidolgoznod. SZENTIVÁNYI: És a törvényes keretek? Politikusok? Pártok? Képviselők? FARAGHO: Majd akadnak azok is. Gondolkozz a neveken. Legyen benne vagy két szocdem, egy-két kommunista. Meg egy zsidó a méltánytalanságok miatt. Valamelyik gyáros, mit tudom én. Iparügynek. Hadügy Miklós Béla. Neki tekintélye van, tudta tartani az orosz nyomást a Tatárhágónál. SZENTIVÁNYI: Mert megkerülték. FARAGHO: Azt most felejtsük el. SZENTIVÁNYI: Hol tartanak? FARAGHO: Szentesnél elérték a Tisza vonalát. Átkelnek. Quasi, a junaim már szabadok. SZENTIVÁNYI: Csak az a baj, hogy demokratikus magyar kormány megalakítására alkalmatlanok. FARAGHO: Hátha! Kitűnő rackák... És megférnek egy akolban. SZENTIVÁNYI: A kormányzó teljhatalmú helyettese állítólag Veress Lajos vezérezredes. Róla nincsenek híreink? FARAGHO: Az oroszok kerestetik. Molotov tud arról, hogy Kecskeméten egy magas rangú tiszt megadta magát. Lehet,, hogy ő az. Estére újabb meghallgatást kértem. Akkor már többet fogunk tudni. Hanem, most lássunk neki. Valakinek fel kell ülnie a lóra! SZENTIVÁNYI: Ügy gondolod: a fehér lóra? Kelet felől? FARAGHO (elneveti magát): Nem az én formám. Mielőbb a kandallóm mellett akarok ülni, a birtokomon. SZENTIVÁNYI: Rokonszenves szerénység. Ezeréves írott történelmünk során talán még senkinek sem hullott az ölébe ekkora lehetőség. És felelősség! Élj vele, Gábor! Ragadd meg a kor- mányrudat, hogy ezt a szerencsétlen országot kivezethessük a kátyúból. Én melletted állok. Mindenben számíthatsz a segítségemre. Szükséged lesz rám. Mert hát... Ezek már a nagypolitika vizei... FARAGHO: Lekötelezel, Döme ... (Egy másodpercig mindketten tanakodnak, megrázzák-e látványosan egymás kezét, aztán lemondanak erről, talán a felbukkanó Sztolceva hadnagy miatt, aki a kijárat felé fülelve jön be. Onnan csakugyan zaj hallatszik. Többen közelednek, nehéz léptek.) 240
