Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
hitt abban, hogy a proklamáció hatására a németek kivonulnak mint Finnországból. Vagy alkudozni kezdenek. SZENTI VÁNYI: Most az a kérdés, bízhatunk-e abban, hogy a hadsereg mégis a németek ellen fordul? FARAGHO: Molotov csak arról , tud, hogy a testőrség ideig-óráig ellenállt. S hogy Miklós Béla érintkezést keresett a IV. Ukrán Front parancsnokával. SZENTIVANYI: Egyáltalán — mi van Horthyval? Emigrált? FARAGHO: Hát éppen ez az! Horthyt elhurcolták a németek! SZENTIVÁNYI (feláll, járkál): Akkor most mi a teendőnk? FARAGHO (miközben Sztolceva behozza a szamovárt): Megteázunk és megemésztjük a helyzetet. A tengerész kikapcsolása ugyanis ... Hm. Nem jött rosszkor. Az oroszok abszolúte bizalmatlanok vele szemben. Bábnak tartják. (Sztolceva bedugja az elektromos szamovár csatlakozóját.) SZTOLCEVA: Szicsasz bugyet csáj! KISS: Ügy érzem magam, mintha ... FARAGHO: Mintha? KISS: ... mintha régóta tudtam volna, hogy mindennek így kell történnie. FARAGHO: Kétségtelen, hogy ezek a nyilasok még a kommunistáknál is rosszabbak. Azokban legalább van jellem. SZENTIVÁNYI: Ha a németek ennyi határozottságot mutatnak még most is, akkor ez jelentheti azt is, hogy... KISS: Megvan a csodafegyver? FARAGHO: Mindezt nem tudom. De arra emlékszem, hogy a mázoló a Mein Kampf-ban az alacsonyabbrendű fajok közé sorolt bennünket, magyarokat. Szálasi plusz német győzelem, egyenlő az ország elvesztésével. Nemzethalál, ha úgy tetszik. SZENTIVÁNYI: És... Molotov? Adott némi garanciát arra, hogy ellenkező esetben viszont... Szlávok sem leszünk? FARAGHO: Figyelte az arcomat. Mintha némi részvétet olvastam volna ki a szeméből. SZENTIVÁNYI: Jó... De mi lesz velünk? Hazatérhetünk ezután? FARAGHO: Huszonnégy óra gondolkodási időt kértem. SZENTIVÁNYI: Mire ő? FARAGHO: Megjegyezte, hogy a huszonnégy óra már többször letelt. SZENTIVÁNYI: Konkrétumokra van szükségünk. Garanciákra. FARAGHO: Konkrétumokra... Garanciákra ... (Kifűzi átázott cipőjét, lehúzza; odamutatja lyukas zokniját Szent- iványinak, aki láthatólag nem készült erre a jelenetre.) Právdával béleltem ki. De hamar átázik. KISS: A Komszomolszkaja Právda vastagabb papír. FARAGHO: Az meg dörzsöl. SZTOLCEVA (elámul a jeleneten, de fegyelmezi magát): Szánár? FARAGHO: Dá. Száhárem. Akartok bele cukrot? (A kályha mellé állítja a cipőit, kimegy, majd papucsban tér vissza. Közben Szentiványi és Kiss diktálja a cukormennyiséget a hadnagynak — kevergetnek.) KISS (rámosolyog a hadnagyra): I vü? Nye pjotye csáju? (Sztolceva arca nem rezdül, nemet sem int, kimegy.) Megsértettem? SZENTIVÁNYI: Náluk sohasem tudhatod. KISS: Te... Döme! Milyen lehet egy hadnagy nő... az ágyban, mi? SZENTIVÁNYI: Beszéld le magad róla. KISS: Gondolod, hogy ... hm ... ö szeret felül lenni? SZENTIVÁNYI: Nem tudom. Nem is érdekel. De ha elképzelem, hogy ez vár szegény magyar lányainkra, asszonyainkra ... Az egyenruha. Erre nem gondolsz?! KISS: Mit tehetünk mi, miniszter úr? Mindig átjáróház voltunk. Tatáré, töröké, németé, most meg az oroszoké. Túléljük ezt is. (A papucsban visszatérő Faraghohoz) Kegyelmes uram, mit tud arról, hogy itt csakugyan dúl a szabad szerelem? FARAGHO: Semmi jelét nem láttam. Az oroszok szemérmesebbek a mi parasztjainknál is. KISS: Ki gondolta volna a ruszkikról? Látod, miniszter úr, máris gazdagabbak lettünk egy információval. FARAGHO (a lábujjait mozgatja): Na, így jobb. Egészen átfagytam. Folytassuk. Második napirendi pont: a fegyverszüneti bizottság ezennel átalakul moszkvai magyar bizottsággá. SZENTIVÁNYI; Mi célból? Kinek a felhatalmazásával ? FARAGHO: Mi képviseljük állami létünk jogfolytonosságát. Nekünk, illetve nekem van felhatalmazásom a kormányzótól. Ki más tárgyalhatna? A független magyar nemzeti királyság jövőjének letéteményesei vagyunk. Te meg én. Kiss a nép, ő képviseli a történelmi középosztályt. Mint a kormányzó akaratának és bizalmának kép239
