Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
mint három órája van távol. (Közelebb lép Kisshez) Tegnap itt hajnalig beszélgettünk... Ebben a szalonban. KISS: Nem kellett volna? SZENTIVÁNYI: Miért ne? Szó volt arról, hogy az ideiglenes fegyverszünettel időt nyerünk ... Igaz? KISS: Faragho azt fejtegette, hogy nyolc hadosztály gyors felszerelése és szem- befordítása a németekkel szinte lehetetlen. SZENTIVÁNYI: S hogy az oroszok nem jöttek rá, hogy ez az egész egyelőre csak kényszerű gesztus a részünkről ... KISS: Neveket nem említettünk. SZENTIVÁNYI: Később sem? Véletlenül? KISS: Csak két üveg vodkánk volt. SZENTIVÁNYI (járkál, benéz a képek, függönyök mögé. Kiss megérti, hogy lehallgatót keres, csatlakozik: ő az asztallapok alját tapogatja meg; négykéz- lábra ereszkedik, és felhajtogatja a szőnyegeket is. De csak üres vodkás- üvegre akad.) KISS: Ügy emlékszem, nevekről nem volt szó... Nem hinném, hogy értene itt valaki magyarul. SZENTIVÁNYI: És ha mégis? (Üjra belehallgat a telefonkagylóba.) 2. SZENTIVÁNYI, KISS, FARAGHO, SZTOLCEVA HADNAGY (Fiatal szovjet hadnagy lép be, mögötte Faragho vastag prémes kabátban, orosz szőrmekucsmával a fején. Inkább hinné valaki orosz bojárnak, semmint magyar honvéd vezérezredesnek, a fegyverszüneti bizottság vezetőjének. Lecsapkodják a kabátjukat, a lábukat. Faragho a főbejárat mellett álló fogasra löki a bundát, kucsmát. A bunda alatt tiszti uniformis.) FARAGHO: Tornáztok? Kurva hideg van itt, mi? SZENTIVÁNYI: Gábor! KISS: Na végre! FARAGHO: Ez itt Sztolceva hadnagy. Kitűnően beszél németül. A mai naptól kezdve a rendelkezésünkre áll. (A hadnagyhoz): Pázsálosztá! SZTOLCEVA: Hátyitye csájá? Wollen sie Tee? KISS: Dá. SZENTIVÁNYI: Ja, bitte. FARAGHO: A helyzet megváltozott. (Sztolceva után néznek, aki leteszi kabátját, kucsmáját a fogasra az előszobában. Megdöbbennek — Sztolceva ugyanis nő. Kibontja, megrázza rövid, szőke haját.) KISS: Ö ezek szerint amolyan ... SZENTIVÁNYI: ... markotányosnő? FARAGHO: Azt mondták, remek teákat főz. SZENTIVÁNYI: Ennyit az itteni egyenjogúságról. FARAGHO: Sztolceva hadnagynak harctéri érdemei vannak. Állítólag kitűnően bánik a gépfegyverrel. KISS: És itt fog lakni... Velünk? FARAGHO: Feltehetőleg. De ez most mellékes. KISS: Csak egyet áruljon el nagyméltóságod: mikor indulunk haza? FARAGHO: Hiszen, ha tudnám! Azonnal tanácskoznunk kell. Erről a megbeszélésről jegyzőkönyvet nem vezetünk. Rövid leszek. Molotovnál jártam a Kremlinben. Tájékoztatott az otthoni helyzetről. Tizenötödikén elhangzott Horthy proklamáció ja a nemzethez. Ezzel egyidőben a hadseregparancsnokhoz kiment a rejtjeles átállási parancs. KISS: Végre! FARAGHO: Szálasi pedig még aznap puccsal átvette a hatalmat. KISS, SZENTIVÁNYI: Hogyan?! FARAGHO: A németek kényszerítették a kormányzót, hogy mondjon le, és adja át a hatalmat a nyilasoknak. SZENTIVÁNYI: És a hadsereg? FARAGHO: A honvéd vezérkar főnöke Vörös János maradt, aki kiadta a parancsot a harc folytatására. A németek oldalán. Horthy 16-án kelt utolsó táviratában (felmutatja) arra utasít bennünket, hogy sürgessük a német állások bombázását a szövetségeseknél. Churchill, aki Moszkvában van. ennek megoldását a szovjet légierőre hárítja. Molotov kiáltvány megszövegezését ígéri. Ennek lényege: a Vörös Hadsereg nem ellenségként, hanem felszabadítóként harcol az országban. SZENTIVÁNYI: A hadseregparancsnokok...? Miklós Béla...? Veress Lajos... engedelmeskedtek? FARAGHO: Erről nem szólt a fáma. KISS: És ha ez ... Csapda? SZENTIVÁNYI: Ügy érted, hogy a kormányzó nem mondhatott le Szálasi javára? KISS: Nem tehette meg! Nemkénysze- ríthették! Öt? A Legfelsőbb Hadurat! FARAGHO: Valóban, a kiutazásunk előtti megbeszélésen a tengerész ezt a lehetőséget nem is említette. Vakon 238
