Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Székely Ákos: A és B oldal között
lem és vereség egyszerre? Vereség, ahonnan eljuthatunk a megszokotthoz, a mindennapihoz: a megismételhetétlenhez? Ahogy valaki az eget kémleli, hely- lyel kínál, vagy poharat tesz elénk az asztalra. Ahogy egy fiatal lány leveti ruháját. Nem felejtettük el a képeslapokat. 12 Minden szónak van egy füle valahol. Megkeressük, két ujjunkkal összecsippentjük, kicsit meglóbáljuk, majd k^ntávolságon belül elhajítjuk. A mozdulat ne legyen túlságosan széles, mert azt a gyanút kelti, hogy valami mégiscsak fontos számunkra. Legjobb, ha egyszerűen csak úgy lesodorjuk (magunkról). Még mielőtt valamilyen hibát követnénk el, emelgessük a két vállunkat ritmikusan, váltakozva, de azért a helyzethez illő komolysággal, hogy hívjon és küldjön egyszerre; nem tudhatjuk hányadán állunk' vele. Másodiknak indulunk ( a résztvevők számától függően módosítva), talán csak annyit kell majd mondanunk: én is, én is. Bizonyos időn túl, felfokozott szituációban még ezt is megspórolhatjuk. A legfontosabb, hogy másodiknak indulunk (a résztvevők számától függően módosítva). Két kezünkbe fogjuk — ahogy bögrét, kényes arcot, ráncos csecsemőt —, megvárjuk, míg felmelegedik, forrón tálaljuk. Nem sóhajtozunk, nem vágunk elkeseredett ábrázatot. A leghasznosabb, ha egy leplezetlen, füligérő, széles vigyorban elfelejtkezünk (magunkról). Aztán már szinte semmi dolgunk. A maradékot összeszedjük, begyakorolt mozdulattal a hátunk mögé dobjuk. Visszatérünk a rendeltetésszerű használathoz. 13 Egy árnyalattal sötétebb folt a szőnyegen (lépcsőfordulóban, járdaszegélyen, állomás peronján) — ott állunk valahol. Nem kell hozzádigazítanom a lépéseimet. Mintha mozgólépcsőn közlekednénk, mozdulatlanul is, két üvegfal között; innen már minden egyformán távol és közel. Többet tudunk? Vagy többet tévedünk? Nem nézel rám, szemedben mégis szavak szállingóznak, s ahogy egy pillanatra finoman hozzám dőlsz, egész testeddel mondasz valami fontosat. Fejed felett, az ágakon a madarak, súlyosan, megfeketedve. A behavazott fehér papíron macskaléptű betűid nyoma. 235
