Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Varga Csaba: Ülve álmodozók
Hideg van a konyhában, fázom, mezítláb szaladtam ki. Péntek. Reggel Szúrófi mindjárt letámad: Hát ezért akartál Bírófi lenni? Délután, a gyár előtt sétálunk. Vége a műszaknak. A parkírozóból maszek kocsik húznak ki. A rendszámtáblákat figyeljük. Teherautó pöfög el mellettünk, csörögnek a szelepei. Holnap szabad szombat lesz, a minden-lehet-napja, de mit csináljunk? Nincs épkézláb ötletünk. Szombat. Murafi végül kerékpártúrát javasol. Ezt végül elvetjük, de felülünk egy autóbuszra. Elzötyögünk a legközelebbi városig. Én vállalom az idegenvezetést, bemegyünk az első templomba, bámuljuk az aranyozott szenteket. Teljes az unalom. Inkább betérünk sörözni és a tömjén illaton utólag vigyorgunk. Másnap könnyű szél fúj, kellemes idő van. Egyedül érzem magam. Kedd. Szójátékok keringenek bennem. Szóval, okkal, lóval, szamárral. Megbízható vagyok. Ha ezt Szúrófi hallaná, rögtön koszorús poétának csúfolna. Szerda. Szokás szerint időben indulok munkába. A hídon dúdorászok, rendkívüli a hangulatom. Szinte lebegek, mintha más ember lennék. Űrkutya az űrkabinban. Ilyenkor hajlandóságot érzek arra, hogy kézenállva sétáljak be a gyárba. Kihajtom az ingem gallérját és arra gondolok, senki nem vette észre, hogy valaki lettem. Egy hét. Minden marad a régiben! Péntek. Cirkusz jött a városba, magyar mutatványosok angol névvel. Megbámuljuk a díszes plakátokat, aztán leballagunk a folyópartra. Murafi köveket dobál, Szúrófi arról cseveg, hogy művezetőnk vállalati alkatrésszel javíttatta saját kocsiját. Mindent észreveszünk. Kurafi a holnapi házibuliról mesél, de engem nem hív. Elfelejtette? Szombat. Kuss! Vasárnap. Egész, nap heverek. Henyélek. Átlapozom az újságokat. A televízióban megnézem a meccset, sovány gólok estek. Nem vigasztal, hogy győzött a Honvéd. Milyen lehetett a tegnapi házibuli? Mária vajon elment-e és kivel táncolt? Sötétedéskor kimegyek a kertbe, leülök a farakás mögé. Nincs, aki vigasztaljon. Öt nap. Dolgozunk, csendesen. Vasárnap. Kurafi, Murafi, Szúrófi és én, Bírófi beülünk a kocsmába. Üjra együtt vagyunk, mint a három testőrök. Megy a szöveg, végre felengedek, nevetünk, elfelejtem a nyomasztó estéket. Kurafi lenyel négy korsó sört; henceg. Szúrófi leinti, egyet értünk vele. Nem tudunk egymásnak újat mondani, én pedig szeretnék. Éjfél előtt Szúrófi a csaposlánynak udvarol. Kurafi már bóbiskol, Murafi meg énekel, meglepetten hallgatjuk. A sör után pálinkát akarnak belém diktálni. Kurafi a legerőszakosabb. Szívből utálom a kényszert, de nehéz ellene védekezni. Nincs kínosabb, mint a barátok erőszakoskodása. Csak akkor teszem le a poharat, amikor már üres. Hétfő. Lángol a fejem. Kedd. Még együtt a banda, igazi nyár van, indulunk a strandra. Szúrófi feje fölött lóbálja vörös fürdőnadrágját. Ezen a héten éjszakások vagyunk. Nappal miénk a világ, ez ám az ifjúság! Miénk a strand, gumilabdával focizunk. Mondja valaki, hogy rossz a dolgunk ... Délután belekötök Murafiba, azzal ugratom, hogy bumfordi fejével főokos lesz az egyetemen. Csak annyit válaszol, hogy hülye vagyok, és elfordul. Később a forró homokban lábteniszezünk. 226
