Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Varga Csaba: Ülve álmodozók
Kedd. Fizetést kapunk, ebédre epret veszünk. Délután ruhát vásárolok az áruházban. Anyám elkísér, kitartóan válogat, de nem hallgatok rá. Sötétszürke, trapéz nadrágos öltönyt választok. Legalább most én akarok dönteni. A ruha jól áll. Tetszem magamnak. Este felveszem és megmutatom a cukrászda lányainak. Szerda. Máriát keresem, de nincs otthon. Péntek. Üjra hivat a csúcstitkár. Leültet. A választ az első perc óta tudom. De mit vállalok ? Nincs ebben semmi különös. Az első beszélgetés óta tudom, hogy csak igent mondhatok, de alig-alig sejtem, hogy mire mondom az igent. Ismeretlen ösvényre lépek. Csak az első rögöket látom. A kétségeimről hallgatok. Bólogatok. Vasárnap. A város főterén lófrálunk, a padokon diáklányok üldögélnek. Az öreg fák napernyőt tartanak a park fölé. Kurafit ugratom, hogy a lányok elkerülik. Nevetünk. Kurafi meztelen nők képeit mutogatja. Ügy érzem, mintha lábam közé kaktuszt szorítanék. Este. Bitang jó Bírófinak lenni. Kószálunk. Péntek. Még nem mertem udvarolni Erzsébetnek, aki a műhelyirodában körmöl. Ebédszünetben beállítok hozzá és megdicsérem az új blúzát. Rám néz. Nem merek visszanézni. Kék köpenye alatt csábosán domborul a melle. Az irodából gyorsan kihátrálok, mintha halaszthatatlan dolgom lenne. Bár lenne! Szombat. Kurafi, Murafi, Szúrófi és én, Bírófi becsípünk. Hangos tőlünk a kocsma. Éjfél után fekszem le. Szomorú vagyok. Vasárnap. Mária Kurafival indul sétálni. Szúrófinak azt mondom, hogy nem haragszom. Délután zivatar jön, elbújok otthon a kamrában. Olvasok. Abban bízom, hogy reggelre elmúlik a keserűségem. Később lecsukott szemmel heverek, csodálatos lányt képzelek el, aki csókolgatja a szám. Talán boldogabb vagyok, mint Máriával a hegytetőn. Hétfő. Félálomban tengek-lengek. Este gyorsan ágyba bújok. Nyugtalanul alszom, forgolódom. Álmodom. Erzsébet ia szobámban ül, kigombolom az- ingét, szétnyitom a mellkasát, kiemelem a lelkét és megsimogatom. Zavaros fejjel ébredek. Szégyellem az álmot. Kedd. Hasonlóan. Csütörtök. Fehér ing, nyakkendő. Taggyűlés. Tizenkilencen j önnek el. Halk szavak. A régi titkár felkerült a műszaki osztályra. Lemond. Helyette kell valakit megválasztani. Hogy kit? Szúrófi kiöltözésemet látva, sejt valamit. Az öltözőben üljük körbe az asztalt. Virág nincs, csak szép szavak. A régi titkár maga mellé ültet. A csúcstitkár arcát dörzsöli. Fáradt. Én ideges vagyok, nem tudok mit kezdeni a kezemmel. Murafi hallgatagon trónol. Kurafi és Szú rófi sietnének, bulira hivatalosak. Mit akar a kisördög? Kinézek az ablakon. Mindenki felemeli a kezét. Egyhangúlag megválaszt:, nak. A csúcstitkár javasolt. Egységben az erő! Vita nincs, kérdés nincs. Ku ráfi fészkelődik. Máskor én is ficánkoltam, hogy mikor lesz vége. Ennyire mind egy, hogy ki lesz a KISZ-titkár? Hebegek néhány mondatot. Csütörtök éjjel. Nem alszom, töprengek. Kimegyek a konyhába, szódavizet iszom. Rendben van, jó, de miért én kerültem a pikszisbe? Gimnáziumot végeztem, autószerelő vagyok, de mi ebben a különös? A műhelyben másnak is van érettségije, Murafi már a főiskolára felvételizik. Akkor meg? 225
