Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Héra Zoltán: Regék Kemenes-Gileádról (vers)
HÉRA ZOLTÁN Regék Kemenes-Gileádról BAGOLYMESÉK Kalitkaágon ajándékbagoly, foglya nagyodú-folyosónak. Hallgatás nem-bölcse, némaság nagyokosa, amint hűs csenddel mesélt! Miről is? Rémlik homály sarokról, melyet szablyázott sütéskor kemenceszáj. Ama tizenkét dagadttészta-kenyérről, mely bicegő sajkáról, lapát hegyéről, mind izzó révébe csúszott. És kölyökmagáról, hogy — tátogón s vacogva még — mint hallgatott vénbagolymesét nagyvadász-macska- és délceg-kuvik-csatáról : vitéz magáról, ki neszes egeret kandúrtalp elől játszva elemeit, s még éjbelopakvó kalózi sasok elől is, valahányszor. Regélte, mint lett más, amíg ily dicsre — lelkesült — figyelt, s magában bátorságra lelt: hörcsögkuncogás percén, bontva piheszárnyakat, miként hussant le nesztelen, s vitte föl, ami a horgára akadt. „Nem rettegő már, de rettenet!” — regélte, mint lett végleg az, ki ijedt hívásra megjelent: ürgére lepemetezett, s a lényre is, ki — félig pille, félig báb — törte, rezgette zugát. Cserebogár-telepek fölé — elmondta — leszitált, üregről fedőt leemelt, s minden bizsergőt fölevett. 213
