Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Tüskés Tibor: A portán (Részlet egy hosszabb szociográfiai munkából)

szélgetnénk erről-arról. „De megyünk ám” — mondják, és átsétálnak a téesz-istálló- hoz.

Az íróasztallámpa ernyője kettészeli a szobát. Az ernyő fölött piszkosszürke fény dereng, alatta olyan a szoba, mint a kivilágított akvárium. A képbe először beúszik T.-né farámája (ezen csinálja a subaszőnyegeket), aztán fölfedezem a falra szögezett, újságból kivágott fényképeket: egy széljárta templomramot és egy jóalakú, fürdőruhás nőt, tengerparton napozik, előtte elnyúlva májfoltos kutya hever.

Nem sokat alhattam.

Örportások vagyunk. Nem lehet pizsamára vetkőzni, nekifeküdni.

Kelet felől lassan szürkül. Megnézem az órát: fél négy. Leoltom az utcai lámpákat. Bemegyek a héjsütőbe, bekapcsolom az ^elektromos kályhákat.

Rettenetesen lassan múlik az idő. Van egy ember, aki öt óra előtt itt szokott lenni. Ke kell írni a naplóba. „H. J. 4.30-kor érkezett.” Ilyenkor szoktam a táskarádiót fölkattintani, de tegnap otthon felejtettem.

Fél hat előtt öt perccel indul a Robur a Zsolnay utcából. A pécsieket hozza. Fél hatkor van a Hal téren. Jönnek a gadányiak, az aranyosiak, a pellérdiek. A vöm is indul R.-ből. Kisöpröm a bódét, az ajtó előtt vizesnyolcasokkal felöntözöm az agyagos földet. Ha hazamegyek, nem szoktam lefeküdni. Én keveset tudok már aludni.

Szujó Zoltán: önarckép Szüleimmel

138