Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Tüskés Tibor: A portán (Részlet egy hosszabb szociográfiai munkából)

valaki eldobta, kikelt, s most a fa vékony árnyékot tart az ól fölé. Kiveszem a hűtőszekrényből a tejet, a kutya elé csúsztatom a bádogtányért, hangosan lefetyel.

Visszaülök az asztalhoz. Megnézem az órát, 7 óra 35 perc. Két irányban látok innét. Szemben velem a raktár, ajtaja nyitva, ablaka lefüggönyözve, még sosem láttam, hogy valaki kinézett volna. Olyan a raktár, mint egy felvonulási épület, vaskeretbe foglalt betonlapokból rakták össze, hullámpala a teteje. Falát fehérre meszelték, fekete festékkel valaki ráírta: FRADI. Ha áruszállítás van, előttem rakodnak. Három raktáros van. Nincs nekem egyikkel se bajom. Egyszer-szóltak, hogy segítsek valamit föltenni az autóra. Megmondtam, nincs nekem az megfizetve, azért vagytok ott, hogy rakodjatok. Azóta nem szólnak.

Balra a salakos udvar, az iroda, az öntőműhelyek. A szín alatt kokszot tárolnak. A formázásihoz szükséges homok a szabad ég alatt van. Egy kupacban rozsdás vasak, drótok, lemezek, tartályok hevernek. Egy ócska targoncát ideállítottak a bódé mellé. Azt mondják, a MÉH majd elszállítja. Kérdem én, mikor? Egy meztelen felsőtestű férfi füstölgő salakot tol át az udvaron a hátsó kapu irányában. Amikor a talicskát a szemétre önti, már nem látom.

A kapun kívül zöld Moszkvics áll, az egyik formázóé. Mögötte három másik kocsi, de azoknak, ne kérdezze tőlem senki, nem ismerem a márkáját. Azt hiszem, pécsieké. De van itt sokszor hét kocsi is. A fiatalok meg mind motorkerékpárral járnak. Leginkább a faluból. De olyanok is vannak, akik még biciklivel jönnek munkába.

Kiállók a porta ajtajába. Elnézem az udvart, az üzemet, az embereket. Ismerem őket. Mit csinálnak? Hogyan dolgoznak? Otthon lovaim vannak, itt gépekre vigyázok. Mögöttem a város, a Misinatető, a sodrófa-forma tévétorony, a komor, sötét Jakabhegy. Nem látom, de érzem, el tudom képzelni őket. Mivé is lettem én? Parasztnak nem vagyak már paraszt, városinak nem vagyok még városi.

Az üzemvezető két másik emberrel egy gépet nézeget az udvaron. A múlt héten még nem volt itt, úgy látszik, most hozták. Kijön egy ember az1 öntőműhelyből, nincs rajta ing, szellőzködik, melege van. A Hallgatag. Egyszer itt hagyta az üzemet, elment a téeszhez rakodónak, de visszajött. Akkorákat tud emelni, mint egy daru. Ha megfog valamit, kínlódik, izzad, majdnem megszakad, de nem szólna senkinek, hogy segítsen. Most az olvasztókályhák mellett dolgozik. Nincs velük semmi bajom, nem vagyok közöttük. Amióta eljöttem az öntvénytisztítóból, meg-megnézem őket, semmi több,

A teherautónk gyorsan kifordul a kapun az üres olajoskannákkal. Az autó oldalán alig tudom elolvasni a piros betűket: Tűzveszélyes. Az ÁFORT-telepre megy gázolajért. A bevásárló asszonyka jön, kérdezi: „Mit hozzak reggelire?” Egy liter tejet, egy tejfölt meg fél kiló kenyeret kérek. Minek cipeljen hazulról? Meg itt mindig különbet, frissebbet kapok. Autóval jön a kohómérnök, de ide se néz. Rágyújtok. Még nem érek a cigaretta végére, amikor valami gépet vagy szerszámot berak a csomagtartóba, és elmegy. Nem rám tartozik. Melegszik az idő. Zöld motorkerékpáron két bukósisakos férfi érkezik, beköszönnek. „Jó napot.” Jó napot. A Robur kipor- zik a kapun a kismenyecskével, a felső boltba mennek a reggeliért. Na, ez valami idegen kocsi, föl kell írni a számát a naplóba. „YF 35—05 8.20 érk. Konténert hozott.” Ezzel tudja igazolni, hogy valóban itt volt. Mert előfordult ám, hogy elindult valahonnét egy kocsi, a sofőr azt mondta, idejön, csak éppen másnap érkezett meg. Ha szállítás van, az átvételi elismervényt is itt adják le. Meg kell nézni, mit visz: nek ki. Ha összejön pár cédula, beviszem a raktárba, onnét beküldik a központba. Innét papír nélkül nem visznek ki semmit, az biztos. Csak bizonylattal, bélyegzővel, s ha alá van írva. Fölnézek az autóra, ez a kötelességem, más semmi. Meg rendbe teszem a porta környékét. A teherautó már fordul is ki. Beírom: „8.30 táv.”

Zúgnak az olvasztókályhák. Egy légy végigsétál az asztalon. 8 óra 32 perc. Közel a téesz-istálló, a silózó meg a szárító. Egyre több a légy, nő a meleg. Na megáil- jatok, hamarosan be lesztek fújva. Visszajön a teherautó az ÁFOR-telepről. Meghozta a gázolajat, a kályhákat ezzel etetik. Az emberek a hordókat lelöködik, be134