Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Péntek Imre: Hogyor József regényéről

védő, végsőkig, a gyilkolásig elkeseredett parasztokkal, hogy egybeszántsa a parcellákat. Ismeri, és megérti őket. Mégis: nem tehet mást. Ezt kívánja a jövő, ezt meggyőződése.

És a traktor megvonja az első barázdát — keresztbe!

*

Megkésett regény a Nehéz út?

Nem hinném.

Bár igaz, sok könyv — inkább rossz, mint jó — foglalkozott a termelőszövetkezeti mozgalom indulásával, de Hogyor József regénye mégis tudott újat hozni. Feltétlenül a főhős személyében. Ez a fiatal, megszállott szakember, kommunista, magában süríti a korszak szinte minden lényeges ellentmondását, és ezek éppen akkor feszülnek egymásnak legfájdalmasabban, amikor a legkövetkezetesebb, amikor hajthatat- lanul ragaszkodik elveihez, egy értelmes élet igényéhez. De ebben a torz viszonylatban is előcsillog valami nagyon emberi tartás, egy megújulást ígérő erkölcs és politika ígérete és garanciája.

Azért sem hinném, hogy elkésett a Nehéz út, mert kellő távlat híján éppen mostanra értek meg a feltételek ahhoz, hogy a sebekről is beszéljünk. Talán több jogosultsággal, mint korábban: hisz begyógyítottuk őket.

És irodalmunk egy pauzája után ismét úgy látszik, hogy az ötvenes évek kulcs korszak.

Nem véletlenül nyúlt idáig Gáli István Ménesgazda c. regénye is. De említhetném Serfőző Simon Rémhírvívők című drámáját is, amely visszaröpít a tsz-szerve- zés nem éppen idilli időszakába, riadozásai közé. Más művek is bizonyítják: az ötvenes évek ábrázolásának reneszánsza van.

Szabolcsi Miklós Az irodalom üzenetei című tanulmányában (Elet és Irodalom 1978. márc. 4.) a következőképpen ír e korszak ábrázolásának létjogosultságáról:

„Ugyanilyen erővel és őszinteséggel kezd birkózni irodalmunk az ötvenes évek élményével is... mi volt az ötvenes évek értelme? Lehetett-e megőrizni integer emberi személyiséget? Egyéni és társadalmi hogyan feszült egymásnak?”

Hogyor József regényének időszerűsége is innen érthető meg.

Értéke is elsősorban ebből az időszerűség-igényből fakad. A Nehéz út nyomasztó és felemelő kordokumentumnak erőteljesebb, mint regénynek. Ám a megvalósult mű sejtetni engedi a még meg nem valósult körvonalait is, azt, amelyet Hogyor József kiforrottabb írói eszközök birtokában írhat majd meg. Amelyik érvényességét nem csupán izgalmas cselekményével, őszinteségével, valóságfeltáró kíméletlenségével vívja ki, de megformáltságával is, a regény-totalitás lukácsi eszméjének valóraváltásával.

Ezért szavazunk bizalmat Hogyor József írói indulásának. Ezzel a bizalommal azonban már a valahai gazdásznak kell okosan gazdálkodnia.

122