Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám - Bella István: Szomorú szavak N. N.-nek (vers)

3. Elmenőben

Nem idevalósi voltál, valami Ágboris rétre.

Ha nem eföldön nyugodnál, dörmölhetnéd: megérte.

Susogna csillagi nyárfa, ringatna nyárból vájt teknő. Akác, fűz körülállna, lehelne böccefelhő.

Dücög egy ütött talicska kereke hozzád örökre. Betlehemi pléhcsillag egy elhajított bögre.

De te csak fekszel árván. Magadban dideregve, a Göncöl saroglyáján.

Hideg szalmafény fed be.

4. Utószó féle levél

Írsz-e most verset, Pistánk, vagy mint máskor is, hallgatsz. Most is magadban bízván, mint aki meg nem halhat.

Se ég, se palatábla.

Csak föld. Élő gyökérrel, betlehemi deszkádra — belűről — új eget vésel.

Izensz. S az ibolya, nárcisz szavakká szaporodottan női ki, s te mindse ráírsz egy színt, új olvasatban.

Csorog kormos esővíz.

Ködök is korhadoznak.

S te lefordítod a kőris- rívást a madaraknak.