Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Ratkó József: Üzenek lovat (vers)

RATKÓ JÓZSEF

Üzenek lovat

Unom a bajt, undorodom.

Üzenek lovat magamért.

Vigyen a lány-testű mezőkre a rubeolás ablakok mögül, hol mű-kikelet működik, szoba-tavasz: virágzik a salétrom, s nyílnak egyéb illemtudó virágok, les rám a szobatiszta pók, méreget, nagy vagyok neki, de azért munkába fog, hátha történik valami velem.

Mert kicsinyellnek annyian,

tetű-emberkék csipkelődnek;

ments meg, Uram, e homococcusoktól,

a mosolyuktól mocskosaktól,

mert unom őket és undorodom,

szemük a levesembe csöppen,

kinézik a bort poharamból,

bántják versemet, gyűlölik,

kerékbe törik, fölnégyelik,

homlokát térden tördelik,

malom alá teszik.

Fordított vallatás ez, Uram.

Ütnek, hogy igazat ne mondjak.

De én nem tudok mást, Uram.

Kivándorolok innen, legalább a legközelebbi fűszálig.

Pillantok magamnak pillangót.

113