Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Szentmihályi Szabó Péter: Robespierre Dantonnak, Mi mást? (versek)

hogy verítékként kiüssön az elszabadult füvekre, homlokomra.

(VIII.)

Jobb is volna talán, ha elvitorláznék egy holdillatú sehovába.

Várna egy nádas, egy lassúzörejű éj, egy lámpátlan este.

összekormozott gyermekkorom neonfényesedne, zokszótlan és messzire járnék.

Nem sírna, nem hajtana senki.

Ám a jövő, minit elegáns tánciskola, bezárja kapuit előttem, mert nyakkendőm nincsen, ruhám kopott.

(XIII.)

Fordult a kocka: a költő kinnrekedt az utcán, villamosra vár, borízű baráti hangra.

Az olvasó húzódott toronyba.

SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

Robespierre Dantonnak

Száraz Györgynek

Mon ami, most még egyet akarunk, és békésen iszunk egy asztal mellett, a közös és nyilván fényes jövőre.

(De az ordre akkor is hímnemű.)

Georges, mégis nyugtalanít valami, mintha túlságosan hinnél abban, hogy én vagyok az erősebb (és kegyetlenebb). (Bár az ordre tényleg hímnemű.)