Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - Szentmihályi Szabó Péter: Robespierre Dantonnak, Mi mást? (versek)
Most még eltűröm, hogy rajtam nevess, és jólesik, hogy sajnálsz egy kissé, de még eszembe jut majd ez a szánalom. (És az ordre mindig hímnemű marad.) Mindent értek, és téged is nagyon, örülök, hogy kiélvezed a maradék időt, de én kés vagyok a történelem kezében. (Mert az ordre valóban hímnemű.) Jobb tisztán ölni, mint piszkosan meghalni, barátom, barátom, Georges, egyszer meg kell tanulnod pontosan, hogy az ordre csak hímnemű lehet. 1978. január 1. Mi mást? Nem válaszoltál, s már megszoktam: nem válaszolnak. Te sem tudsz mást, csak szűkölsz, mint a hólnap. De egyszer majd te is kimondod, minden elhangzik egyszer, nem lesz, ami kimossa, nem létezik semmiféle vegyszer, mert ember vagy, nemcsak asszony, s új hiteddel a régi hallgatás mind egyszerre felkel, s ha majd szembenézek veled, rövidlátó korunkba, egyszerre robban fel minden régen tartalékolt bomba. Mert nem lehet így büntetlenül élned: vállalnod kell, valaki mindig meghal érted. S ha majd megvénülsz, imára-férfira hitetlen, megérted, nélküled milyen nehéz utat követtem. S ha tetteidben az égi hatalmak fontolóra vesznek, mi mást mutathatsz fel, mint éppen ezt a verset? 1978. január.
