Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZEMLE - Mátyás István: Nagy Péter: Útjelző
Az összemosódás végül is időtlenségbe torkollik, pontosabban egy olyan szemléletbe, amelyik már nem periódusokat tart fontosnak, hanem az életet, ami alkalmanként percek,. pillanatok alatt áttekinthető (Időtlenül). A vénség kapujában az idő hármas egységének (múlt—jelen—jövő) értelemmel-tartalom- mal megtöltése helyett a pillanat szépségén, érzelmi gazdagságán való ámulást mutatja, s így Hajnal számára a tempus egyenlő lesz a csodával. Vagyis: újabb verseire a múló idő és a lelkiállapot szoros kapcsolata jellemző. (Tömör kifejezések) Képalkotásban, eszközökben a lelkesedés hitétől a csöndes meditációig, világosabb, fénnyel telibb metaforáktól a sötétebb, barnább tónusúakig ível Hajnal Gábor lírája. Így teszi szemléletessé s mutatja tömörebben gondolatait, belső világát. S írja — mintegy ajánlásként az olvasónak —: „ez vagyok én / a versem”. (Magvető, 1976) LACZKÓ ANDRÁS Nagy Péter: Útjelző Ismét gyűjteményes kötettel jelentkezett Nagy Péter. Legutóbb 1968-ban adott hasonlót a kezünkbe, Táguló világ címmel. Üj könyve, az Útjelző kereken másfél évtized írásaiból válogatódott; a legöregebb 1959-es, a legfiatalabbak 1975-ből valók. Kistanulmányok, esszék, íróportrék, könyvkritikák, visszaemlékezések, évfordulókra készült méltatások és útirajzok egyaránt olvashatók az Útjelző ben. Gyakran előfordul, hogy hiába a közös kötéstábla, nem lesz igazán könyv az ilyen válogatásokból. Nagy Péter Útjelzője azonban könyv, nemcsak külső formáját, hanem a megszerkesztett, hatásában egységes szöveg egészét tekintve is. Nemcsak az elmúlt másfél évtized irodalmának mozgásáról ad — a személyes érdeklődés keretébe fogott — képet, hanem elénk állítja a szerzőt is, mutatva munkásságának főbb irányait, éreztetve ítéleteinek megalapozottságát. Határozott, felkészült egyéniségről, minden tekintetben kialakult alkotó munkájáról van szó, ezért a könyv erős hatást gyakorol olvasóira. Méltán áll a kötet élén a Művészet és közélet című fejezet. A benne közölt öt tanulmány rávilágít Nagy Péter munkásságának lényegi alapjaira, nézeteinek tisztaságára és igazságára. Amit például a kultúra fogalmáról, a művészeti élet demokratizmusáról és a szocialista realizmusról — annak helyes és érvényes felfogásáról — mond, az vita nélkül elfogadható. A Móricz Zsigmond ügyében című rövid fejezet írásai először a hangulatukkal hatnak; különösen az első, a Móricz Zsigmond háza. Majd „minőségében” fokozatosan változik a hatás, és a Móricz Zsigmond árnyéka című, fejezetzáró tanulmány már az irodalmár-olvasói lelkiismeretet is erősen mozgásba hozza. Feladatokat ad, további Móricz-kuta- tásra buzdít. Mint említettem, megszerkesztett könyv az Útjelző, s ennek igazolására nagyon jó példa ez a fejezet. Három írása közül az első mintegy ráhangol a témára, a második/ a Barbárok elemzése előkészíti a harmadik mondandóját, amelyik már mozgósít, cselekvésre biztat. A Móricz-kutatás 83
