Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - TANULMÁNY - Horváth Iván: Széphistória - népballada

Hozzá szaladt és levette.

Minden felragyogott a szép szépségtől,

A szép szépségtől az ő fényes pártájától. Amikor a sereg ezt a csodát látta,

A király így szólt a leányhoz:

„Eddig a leghűségesebb szolgám voltál, Ettől kezdve váram kulcsárnője leszel, Váram kulcsárnője, nekem hű szerelmem.”

Horvátzsidány. Saját gyűjtés. 1965.30

MJ. =542. Došla je zapovi od svitluoga kralja,

Da mora puojt služit lipuoga cesara.

3. Ništ se vi ne buojte, vi muoj stari otac,

Služit ću cesara prijem sam žijenska glava.

4. Jur služim cesara na devijeto leto,

Još nigdor nij spoznal, da sam žijenska glava.

5. Zaćul je vo jednuč cesarov pidijentar,

Ovije lipe riči cesarov pindijentar,

6. Dal si je ju ceras predaše dozvati,

I počel je uon njuoj vako govoriti.

7. Do sad si se zvala konji-pucarica,

A od sad ćeš se zvat mlada cesarica.

8. Do sad si hodila po černoj zemljici,

A od sad ćeš hódit po sfilnon tamići.

9. Do sad si hodila neg va bijelon platni,

A ob sad ćeš hódit va srebri i zlati.

1. Meghajoltan(állt) a fiatal lány,

Akinek senkije sincs, csak idős atyja.

70