Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Lázár Tibor: Az erdők-mezők ártatlan szívű gyermekei

kiérzem belőlük egy sokat szenvedett, sok mindenen átment nép mélységes fájdalmát, a hontalanság keserűségét, vagy éppenséggel vidámságát, szilajságát. Ugyanígy vagyok a táncokkal is. A fafaragást apámtól tanultam, aki teknővájó mesterséget folytatott. A családoknál az volt a szokás, hogy a 8—10 éves gyerek már dolgozott, ismerkedett apja irányítása mellett a fafaragással. így ismerkedtem meg én is ezzel a szép, de nehéz munkával, s ma is szívesen faragok kisebb tárgyakat, fagarnitúrákat. Nem szégyellem cigány voltomat, és azt sem, hogy szakítani tudtam a régi maradi élettel. Nem kívánok rosszabb sorsot egy cigány fajtámbelinek sem.

Köszönöm a beszélgetést.

TAKÁCS DEZSŐ METSZETE

55