Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Föld II.
FARKAS IMRE FÖLD Ha tudnám, hogy ilyen lesz megint, nem kezdeném újra ii. Akkor adtam el a városi házat a Fritz kovácsnak. Igen ám, de nem volt elég pénze. Elég szépen fejlődött addigra már a téesz, jó vezetője volt István Lajos bácsi, az ellenforradalmárok mégis úgy megingatták a népet, hogy elkezdődött a bomlás. Soha el nem felejtem, 1957. január 17-én Antal napkor hallom, bomlik a téesz. Az egyik lovat vett a téesztől, a másik kocsit... Hát, mondom, nekem van lovam is, kocsi is, de a mindenségit, ha azt a 20 ezer forintot megkapnám Fritztől, jószágba fektetném. Eladó volt ott süldő, malac, minden a létő világon. Kimegyek csak úgy nézelődni, hátha mégis kézre jönne valami. Be is mentem Lajos bácsihoz. Azt mondja, jókor gyüssz te is. Miért nem iparkodtál jobban? Nincs már csak selejtjószág. Meg lehet nézni? Meg. Ácsorgó emberek a két akol körül, Bella bácsi is venni akart 2 malacot, de nem bírta kiválasztani 50 közül, mert már tényleg csak az alja volt. — Mondom, halljátok, én is szívesen vennék malacot, ha egészségesek. Egészségesek ezek mind, mondta Nagy Sadi komám, ő volt a téesz kanásza. Szólok Lajos bácsinak, nekem most nincs készpénzem, de a hónap végén lesz. Mutattam a szerződést, amit magammal vittem, hogy a Fritz kovács még 20 ezerrel tartozik. Ferikém, azt mondja Lajos bácsi, semmi akadálya. Aláírsz egy nyilatkozatot, amelyikben kötelezed magad, hogy ekkor és ekkorára a téesznek befizeted a pénzt. Ezzel el van intézve. (Aláírtam később, hogy 26 ezer 300 forinttal tartozom a téesznek.) Megyek vissza az akolhoz, kérdi Nagy Sadi, mégis veszel? Pénzem nincs, de megbeszéltem Lajos bácsival, ha aláírom a nyilatkozatot, ideadja. Aláírtam. Most aztán nem kell itt semmire figyelni, csak arra, hogy amelyik malacra rámutatok, tegyétek át abba az üres akolba. Sadi komám, meg nem tudom, ki volt a másik kanász, mutatja, nézd, ez is megfelel, az is megfelel ... Jól van, csak a füle meg a farka meglegyen, rakjátok. Volt abban 15, 40, talán még hatvankilós is, de mind olyan, amit a falusiak már kirostáltak. — Halljátok emberek! Csak annyit segítsetek, egyem a jó szíveteket, hogy lemérjük őket. Mert 13 forintért adták kilóját. Lemértünk 30 darabot. Segítették kihajtani a köves útra, indultam hazafelé a csürhével. Jön arra a Binder pék, ő is egy vagy két malacot akart venni. Azt mondja, mert dadogós ember volt: Maga kanász lett a te-te-te-te-téesznél? Dehogy, Binder úr. Most vettem őket böcsületre. Mi-mi-mit csinál ma-mama-maga ezekkel? Majd csinálok valamit. — Hajtom hazafelé, a feleségem majd hanyatt esik. Mert nem volt erről szó, amikor elmentem. Még akol se volt... Majd lesz valahogy, édesanyám, csak bízd#rám. Negyvennégy disznót kötöttem le az államnak. Igen ám, de a 56
