Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Lázár Tibor: Az erdők-mezők ártatlan szívű gyermekei
Mi a szerepe a cigány értelmiségnek a cigányság jelemelkedésében? Nehéz sors az övék. Amolyan úttörők, apostolok ők, akiket a saját fajtájuk is és a befogadó nép is fenntartással kezel, és sokszor saját maguknak is lelki problémát okoz az értelmiségi státusz. A cigányok között régtől fogva elismerik és megbecsülik, sőt tisztelik azt, aki okos, ügyes, erős. Valamikor is ez volt a vajdarendszer alapja. A tanul't cigányt, aki elhagyta a közösséget, bizalmatlanul, fenntartásokkal kezelik a többiek. Kicsit árulónak, kicsit nevetségesnek tartják, aki hűtlen lett véreihez. De a tanult, diplomát szerzett cigány sem tud mindig beilleszkedni a környezetébe. Az ő vérébe, idegsejtjeiben is ott ég a múlt, amelytől értelmileg már megszabadult, de amely érzelmileg, hangulatilag vissza-visszahúzza. A nem cigány értelmiségiek egy része lekezelően bánik cigány kollégáival, s a diplomás cigányok már eleve pszichológiai hátránnyal indulnak. Jelentős részük két kő között őrlődik, s az ő gyötrelmük erősebb, kínzóbb, hiszen ők nemcsak érzik, de tudják is jelenlegi helyzetük iszonyú nehézségeit, és bizony sokszor kilátástalanságát is. Néhány generációnak fel kell nőni ahhoz, hogy a cigány értelmiségiekből kivássanak az előítéletek, a fölösleges szorongások, s mind a cigányok, mind a nem cigányok elfogadják tudásukat, segíteni akarásukat. Persze a tanult cigányok egy kis részénél is találkozni az elpolgárosodással, és egy részük nem állja a harcot, igyekeznek elfelejteni és elfeledtetni, hogy honnan jöttek. Sajnos ugyanazok a negatív jelenségek tapasztalhatóak közöttük is mint a nem cigány értelmiségiek egy részénél. A cigány értelmiség egy kis része — és ez a lényeg — vállalja a nehézségeket, sokszor a meg nem értést, a kudarcokat, a gúnyos mosolygást és a megjegyzéseket, s megpróbálnak valamit tenni az erdő-mező ártatlan vándorló gyermekeiért: a cigányságért. Remélem az idő múlásával egyre több lesz belőlük, és segítik a cigányság szellemi— erkölcsi—emberi felszabadulását, beilleszkedésüket a szocialista magyar társadalomba. ön miként segíti a cigány-ügyet? 1949 óta vagyok párttag. Az eltelt majdnem három évtized alatt sokféle tisztséget betöltöttem, s mindig igyekeztem a szocializmus ügye mellett a cigányság ügyét is szolgálni és segíteni. Ma is több olyan bizottságnak vagyok tagja, amely a cigányok problémáival foglalkozik. Örülök neki, hogy még a legtávolabbi tanyán is vannak már olyan cigányok, akik megbíznak bennem és egyre inkább megértik törekvéseimet, s lassan belátják a régi életforma tarthatatlanságát. Az én életem nem lesz elég ahhoz, hogy minden cigány belássa ezt, de a folyamatot meg kellett indítani. Örülök amikor látom, hogy a párt és a kormány, a tanácsok és a társadalmi szervezetek milyen sokat tesznek a cigányság beilleszkedéséért. Érdekeink azonosak, s az eredmény nem marad el. Egyéni életében mi maradt meg a cigány múltból? Sok érzelmi szál fűz a cigányság dalaihoz, táncaihoz és szüleim faragó mesterségéhez. Szeretem a régi cigánydalokat, amelyeket szüleimtől tanultam, mert 54
