Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata

nak, s ez a variáns fordítódik le — szerencsés/szerencsétlen esetben — további idegen nyelvekre (példa a mari A. Juzökajn: „Kugözan vuj” (Az ősök hegye) c. regénye, mely oroszul Vakok és látók címmel az eredetinek alig a felét tartalmazza); — a nemzetiségi író maga készíti el művének szószerinti fordítását, a nyersfordítást, amit aztán a tulajdonképpeni fordító „átstilizál”.

Olyan megoldást nehéz javasolni, mely valamennyi ellenvetést kivédené. Marad a bizakodás, hogy a mari, s vele együtt a többi fiatal írásbeliségű irodalom megőrzi nyelvét, sajátosságát.

A fiatal írásbeliségű népek külvilágtól való elszigeteltségének az is lehet oka, hogy nincs meg; vagy nincs felfedezve a maguk Sesztalovja vagy Ajtma- tovja, aki világnyelven megszólalva a világ(irodalom) figyelmét kis népükre fordítaná.

*

Uráli nyelvrokonaink irodalma — a finn és az észt kivételével — a fiatal írásbeliségű irodalmakhoz tartozik. A vogulok, osztrákok és szamojédok irodalma csupán századunk húszas éveitől indult fejlődésnek, az októberi forradalom után, annak kedvező következményei hatására. A mari, mordvin, komi és ud- murt irodalom már a múlt század végétől tud irodalmi alkotásokat felmutatni.

Eme irodalmak kialakulását illető nézeteik alapján a kutatók két csoportra oszthatók. Az egyik tábor véleménye szerint a Szovjetunió kis népeinek irodalma csupán az októberi forradalom után alakulhatott ki. A másik vélemény szerint sok kis nép már a forradalom előtt is rendelkezett valamelyes irodalommal. Ez utóbbi nézetet kézzelfogható bizonyítékok támasztják alá. A marik első „irodalmi alkotásai” a XVIII. század második feléből kelteződnek. Két dicsőítő versről, melyet II. Katalin orosz cárnő kazanyi látogatása .alkalmából (1767) mondtak el, ill. nyomtattak ki később (1782) Moszkvában, valamint egy Kazanyban kiadott kötetben (Torzsesztvo Kazanskoj Szeminarii..., 1795) megjelent versről van szó. Ezeket az első irodalmi alkotásokat — leszámítva a nyelvészek és utazók feljegyezte és kiadta mari szó jegyzékeket, ill. rövidebb összefüggő szövegeket — közel egy évszázados szünet követi. A múlt század hetvenes éveitől élénkül meg a mari nyelvű munkák kiadása. Elsősorban egyházi irodalomról van szó (fordítások oroszról), melyeket iskolai könyvek, szótárak, nyelvtanok egészítenek ki. Említésre érdemes tény, hogy a mari nyelv az istentiszteleteken, az iskolában és a bírósági gyakorlatban használatos volt. Az októberi forradalom előtt 250 könyvet, illetve füzetet adtak ki mariul, ebből 240-e: 1870 után. Ez a tekintélyes számú kiadvány, annak ellenére, hogy alapjában véve vallási jellegű, fontos szerepet játszott az irodalmi nyelv kialakulásában. Természetesen nem beszélhetünk egységes irodalmi nyelvről, hiszen ezek a munkák különböző nyelvjárásokban íródtak, bár akadtak törekvések különböző nyelvjárási jelenségek keverésével kialakítandó egységes irodalmi nyelv létrehozására is. (Itt jegyzem meg, hogy a mari irodalmi nyelv abban az értelemben, ahogy német, orosz vagy magyar irodalmi nyelvről beszélünk, még ma sem alakult ki. Sok az esetleges nyelvjárási elem mind a szókészletben, mind a grammatikai szerkezetben, amelyeket egy megszilárdult, standardizált irodalmi nyelvnek ki kell küszöbölnie.)

A mari irodalmi nyelv fejlődésében az 1907—1913 között évente kiadott kalendárium, a Maria Kalendar jelentett új szakaszt. A Maria Kalendari V. Va- sziljev és P. Glezgyenyev adta ki. Ebben jelentek meg az első mari nyelvű publicisztikai írások, a mari költészet első darabjai, Csavajn és Vasziljev (költői ne542