Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata
vén Üpö Marij) versei. Az első kinyomtatott vers Csavajné: Jumo decs ju patör (A tudás erősebb istennél). 1908-ban lát napvilágot Csavajn önálló kötete Ka- zanyban, a „Marij kalökön tosto godszo ilösözse” (A mari nép hajdani élete), ebben a kötetben a híres, népi legendán alapuló Jölanda c. elbeszélés. A Marin Kalendart demokratikus szelleme miatt 1913-ban betiltatták. 1911 és 1917 között mari nyelven jelentős mű nem jelent meg. A mari szépirodalom megteremtőinek eszmei irányvonala az adott történelmi korszak forradalmi mozgalmának jellemzőivel határozható meg, azaz a paraszti-demokratikus és felvilágosító eszmeiséggel (Csavajn, Mikaj, Muchin, Vasziljev). Mikaj és Muchin művei 1917 előtt nem is láthattak napvilágot. A mari irodalom és az irodalmi nyelv fejlődésében a legtermékenyebb korszak az 1917—1937 közötti volt. A kezdeti években felvilágosító, a párt politikáját népszerűsítve ismertető alkotások születtek, melyeknek azonban irodalmi értékük vajmi csekély volt. Ennek ellenére fontosak voltak a fiatal írásbeliségű irodalmak történetében, mert bizonyították a nyelv életképességét, s a politikai dekrétumok irodalmi interpretációjával (lett légyen az dramatizálás vagy meg- verselés) bizonyos műfaji gyakorlottságra, formai iskolázottságra lehetett szert tenni. A mari irodalom történetében is említésre érdemesek Csavajn: Sem pöl sala, kecse lektes (A felhők éloszlanák, felkel a nap) és Autonomija című „didaktikus” drámái. Érdemes röviden áttekinteni a párt szerepét az irodalmi nyelv kialakításának munkájában. A mari területi pártbizottság 1921-ben határozatban emeli a mari nyelvet az oblasztyban az orosszal egyenrangúvá. 1923-tól kezdve a mari az oblaszty hivatalos nyelve. A mari nyelv fejlesztésének támogatására 1924-ben bizottságot hoztak létre (Komissija po realizacii marijskogo jazika). 1927-ben az a hivatalos vélemény, hogy a két egymástól sokban eltérő fő nyelvjárás (a mezei és a hegyi) számára egységes irodalmi nyelvet kell létrehozni. A vállalkozás azonban nem járt eredménnyel, ezért 1929-ben a XII. területi pártkonferencia úgy határozott, hogy két írásbeliséget, két irodalmi nyelvet kell kialakítani. Ennek értelmében van a mariknak mind a mai napig két irodalmi nyelve. 1918 után tömegével jelentek meg mari nyelvű újságok, pl. Üzsara (Hajnal), Joskar kecse (Vörös nap), Joskar szaltak (Vörös katona), Marij uver (Mari hírek), Marij ilös (Mari élet) stib., három nyelvjárásban, a mezein, a hegyin és a Baskiriában élő marik számára keleti marin. A szerkesztőségek egyúttal szépirodalmi műveket is adtak ki mindjárt a forradalom utáni esztendőikben. A lapokban is egyre többen jelentkeztek verseikkel. Elmondhatjuk, hogy a mari költészet egyikét esztendő alatt tömegköltészetté vált. Minőségét tekintve azonban a versek zöme fűzfapoéták gyönge, de természetesen a régi rendszert hevesen bíráló irománya volt. Az agitáló hangú, alkalmi írásokat fokozatosan kiszorítja a realista irányzathoz sorolható irodalom. A polgárháború korszakának mari irodalmában A. Konakov színművei, a szociális ellentéteket egy-egy család életén belül bemutató Buran (Vihar), Kunavij, lku érdemelnek említést. A Viharban, mely A. Osztrovszkij Groza (Vihar) c. drámájának hatása alatt keletkezhetett, a fiatal meny öngyilkosságot követ el, mivel nem tudja tovább elviselni anyósa zsarnok természetét. A Kunavij mintegy Karamzin „Szegény Lizá”-jának párja. Kunavij megtudván, hogy kedvese a vagyon miatt egy gazdag özvegyasszonyt vesz el, öngyilkos lesz. Az lku a cári hadseregbe való bevonulásról szól. A gazdag megválthatja 543
